A Gheranda-Szamhitá Jógájában az egyik legfontosabb elem, mintegy központ a Jógában, a Pránájáma, amit időnként a lélegzet szabályozásaként és visszatartásaként írnak le. A Gheranda itt foglalkozik az idő és hely, a szabályozott táplálkozás kérdésével, a Nádik megtisztításával, a különbözó Pránákkal, Kumbhakával, azaz a valódi Pránájámával, ami nyolcágú: Szahita, Szúrjabheda, Uddzsájí, Sítalí, Bhasztríká, Bráhmarí, Múrccshá és Kevalí. Szintén leírja a titkos hangok létráját, amely megnyilvánul a Szádhaka láthatatlan anatómiájában, mint a Pránájáma gyakorlatban való jártasság, melyet a fejlődés érdekében folytat.

Az egyszerű étel és a magasztos gondolkodás mellett, amely magas erkölcsiséggel és tiszta életvitellel párosul, a szervezet számára nincs szükség semmi olyan élénkítő vagy serkentő szerre, amivel manapság elárasztják a piacot. A fényűző, ínyenc ételek fogyasztása nemcsak "lefullasztja" a gyomrot, hanem rendkívül veszélyes következményekhez vezet.

A lelkünk ezeken a próbatételeken könnyedén át tudna vezérelni bennünket, ha meghallanánk üzenetét. Azonban ha erőfeszítései eredménytelennek mutatkoznak, nincs más lehetősége, mint hogy a betegség nyelvén üzenjen számunkra. Ezzel próbál rábírni bennünket a "hibás" viselkedési mintánk feladására, a "helyes" személyiségünk kialakítására, utunk megfelelő folytatására.

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. Ebből a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfőbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mű éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendő gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külső helyett a belsőre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

Van egy vitéz mahárádzsa, Dasaratha, sok nép ura, szelíd szívű, igazságos, kocsija-lova számtalan. Annak telihold-szép arcú, elsőszülött kedves fia a törvénytisztelő Ráma, íjjal lövők legjobbika. Hogy ne szegje szavát atyja, a jót és rosszat ismerő Ráma nejével s öccsével vállalta a száműzetést. Miközben a vad őserdő sűrűjében vadászgatott, ráksaszákkal akadt össze, és leölte a szörnyeket. Vitézei elestéről tudomást szerzett Rávana, és elragadta bosszúból tőle a Dzsanaka-leányt. Hibátlan hitvesét, Szítát, kereste Ráma mindenütt, s szövetségest talált közben: Szugrívát, a majomkirályt.

A halálos beteg még utoljára összehívta a híveket, és megkérdezte, van-e még kételyük a Törvény és a Tan tekintetében. Mindenki hallgatott. Ekkor elhangzottak utolsó szavai: Hozzátok fordulok, ó, kolduló szerzetesek: a múlandóság a dolgok törvénye, lankadatlanul törekedjetek! Végül, amikor éjszaka harmadszor és utoljára felébredt, végigjárta a meditáció négy állomását, majd elhunyt kárttika hónap teleholdjának éjszakáján, i.e. 478 novemberében. A mallák hét napon át fejezték ki tiszteletüket zenével és tánccal a kelmébe burkolt és olajosteknőbe fektetett elhunyt előtt.

Miért éppen az iszlám és követői szerepeltek példánkban. A válasz erre az, hogy gyakran és jobban tapasztaljuk a nyugatiak hiányos vagy téves ismereteit az iszlámról. Másrészt szilárd meggyőződésünk, hogy nincs olyan eszme vagy vallás, amelynek a képe annyi hamisításon és torzításon ment volna keresztül, mint az iszlám és követőinek (muszlimok) a képe.