Menu Content/Inhalt
Főmenü > Szellemi áramlatok > Sant Mat > A lélek útja a Sant Mat tanítása szerint
A lélek útja a Sant Mat tanítása szerint
AZ ÉRZELMI (ASZTRÁLIS) BIRODALMAKON KERESZTÜL VEZETÕ ÖSVÉNY

ImageAz avatott misztikusok tanításai szerint univerzumaink univerzumában hét kozmikus sziget és kilenc hatalmas térség létezik. Ezek a térségek - az "Atya Házának Lakásai" - feloszthatók a teremtés kozmikus tervének négy Nagy Fokozatára, úgymint

a tisztán szellemi régió
a szellemi-anyagi régió
az anyagi-szellemi régió
az anyagi régió

Az avatott misztikusok arról tájékoztatnak bennünket, hogy a belső világok (az első három Nagy Teremtési Fokozat) feltárása minden lélek öröksége, és ha nem lépünk be magunkba, hogy ezeket a régiókat átszeljük, az a mi hibánk. Kabir, India költőszentje írta le talán e térségeket a legrészletesebben, de Guru Nanak, a szikh vallás első mestere; Swami Ji és Baba Jaimal Singh Ji, a 19. század két kiváló avatott misztikusa; Baba Sawan Singh Ji és szellemi utóda, Kirpál Singh Ji Maharaj is leírták ezeket.

A harmadik és egyben legalacsonyabban található belső térség, az anyagi-szellemi régió az anyagi világegyetemekhez legközelebb álló Nagy Teremtési Fokozat. A keleti szóhasználatban Sahans dal Kanwalként (Ezerszirmú Lótusz) nevezett anyagi-szellemi régió központi erőforrása az a hely, ahonnan az anyagi univerzum a mozgatóerőit nyeri. Ez a harmadik, anyagi-szellemi régió "asztrális sík"-ként is ismert a nyugati okkult irodalomban és teozófiai írásokban. Az időtartam az asztrális térségben rövidebb, mint a második, szellemi-anyagi régióban, de még mindig sokkal hosszabb, mint a fizikai univerzumban. Az asztrális világ egészen,az "egyetemes tudat" régiójáig, illetve vele együtt feloszlik egy kisebb kozmikus ciklus végén, amely sok millió évig tart. A legtöbb világvallás "mennyországa" ebben a térségben található.

Itt látható a kereszténység Mennyországa, az iszlám Paradicsoma és a hinduizmus Swargái. Ezek a mennyországok gyönyörű szépek, de maguk is egy végső szétoszlás tárgyai.

A Szeretet Misztikus Ösvényének, az igazi hazánkba való visszatérés útjának kezdete, a teremtés negyedik és legalacsonyabb térségéből indul, mely fizikai világegyetemünk összességét foglalja magába: a modern csillagászat által ismert és még nem ismert összes bolygókat, napokat, csillagokat, naprendszereket, galaxisokat és kozmikus elrendeződéseket. Fizikai világegyeteműnkben az anyag annak legdurvább és legtömörebb formájában létezik a szellemi szubsztanciának olyan csekély mennyiségével összekeverve, amely éppen hogy elegendő az anyag éltetésére és az élet fenntartására. Világegyetemünk egy kozmikus eszmének az "egyetemes tudat" közegén keresztül közvetített legalacsonyabb kivetülése. Az egymástól megszámlálhatatlan fényévekre fekvő galaxismilliókkal együtt az egész fizikai világegyetemünk nem egyéb, mint egy porszem a körötte levő, belső, rejtett birodalmakhoz viszonyítva.

A Szeretet Misztikus Ösvényének kezdete az emberi tudatban történik, miután a kereső figyelmét a "harmadik szem" centrumánál összpontosította a két szemöldök között és mögött. A lélek fényétől életre keltve a harmadik szemnek saját megvilágítása lesz, és nem függ - mint testi szemünk - a külső fény megnyilvánulásaitól. Egy avatott misztikus kegyelme által a kereső egyszerű módszert kap kézbe, hogy testi tudatosságát meghaladhassa és a belső, titkos birodalmakba felemelkedhessen. Először is testi szemeit becsukja, és harmadik, lelki szemével néz. Hallását a külvilág felé szintén lezárja és belső, szellemi fülével hall. Amikor ezeket a kezdő lépéseket megtette, a tudatosság áramlata egész testéből visszahúzódik és a harmadik szem centrumában koncentrálódik. A test maga ezáltal érzéketlenné válik, de a kereső lelkének - igazi önmagának - ébersége megnő. Ez a kezdeti szakasza annak, amit az avatott misztikusok turiya padnak, a létezés negyedik állapotának hívnak, és ami az átlényegült vagy szupertudatosság állapota.

Az avatott misztikus öt feltöltött szóból álló Simrant (ismétlési gyakorlatot) ad a szellemi birodalmakba való felemelkedés első lépéseként tanítványának, aki ezután a tudatosság (az értelem és a lélek) összes belső áramlatát egybegyűjti a harmadik szem környékén - miközben az öt szent szó ismételgetése elméjének segít, hogy a kívánt eredményt elérje - és hamarosan úgy találja, hogy tudatossága visszavonult a fizikai világból. Első élménye az asztrális régióban alkalmanként különböző lehet. Egy gyönyörű kék szemet, egy vakítóan megvilágított ablakot vagy egy lángoló sugárzást láthat maga előtt. Ezen a fényen keresztülhalad, és színes szimmetriát lát ragyogó csillagos fényponttal a közepén. Egy ideig ezen a dicsőséges fényen meditál a beavatott, majd hamarosan egy, a belső látása számára diszkosznak vagy chakrának (kerék, központ, a szerk.) tűnő azúrkék égbe lendül át.

Az avatott misztikus szerető kegyelme és védelme által a hívő kikerülheti az alacsonyabb asztrális szinteket, noha azokat saját épülése érdekében Mestere olykor feltárja előtte. A legalacsonyabb asztrális szint igazán pokoli régió: a zabolátlan vágyak helye, ahová vadállatias és bűneiktől meg nem tisztult szívű emberek süllyednek haláluk után. Ezeken a szörnyű és sötét vidékeken gonosz lények aratják sötét földi tetteik gyümölcseit. Ez nem az írások "örök pokla", hanem a javulás és a majdani végső szabadulás helye. Az asztrális síkon más szintek is vannak - fokozatosan javuló környezettel -, némelyik közülük különösen szép, gyönyörű tájakkal és "pihenő fogadókkal" a hétköznapi emberek számára, akik itt a Földön való újra-megtestesülésükre várnak.

A kereső, miután gyorsan átszelte az alsó szinteket, most egy csillagokkal és sugárzó napokkal telehintett, igazán "asztrális" régión utazik át. A Hangfolyamot mint végtelen dallamot hallgatja, és a csillagos égen átemelkedve egy napot és egy holdat pillant meg, amelyek - úgy tűnik - szétoszlanak vagy pozdorjává törnek, ahogy keresztülhalad rajtuk. Ezek az égitestek nem olyanok, mint a fizikai világegyetemünkből ismert csillagok, bolygók, holdak, hanem messze fényesebbek és ragyogóbbak anyagi fényforrásainknál. A kereső most égi harangot hall, és elmerül annak csengő hangjaiban, aztán kagylózúgás dallamát észleli, melynek muzsikájával átitatódik.

Az előre és fölfelé haladó lélek egyre fokozottabban tudatára ébred a Hangfolyamnak vagy Hallható Életáramlatnak, a megszakítatlan, mérhetetlen és rejtélyes Igének, mely a tiszta szellem birodalmától az anyagi síkig az egész teremtést megtartja. Mint az élet folyója, ez az "isteni kifejező erő" folyékony állapotban létezik, hangszínének természetét szintről szintre változtatja, s mégis megőrzi elsődleges lényegét. E kimondhatatlan Igével való kapcsolat gyakorlása a Szeretet Misztikus Ösvényének végigjárásához előfeltétel Guru Nanak állítása szerint, aki a Jap Ji című költeményében így ír erről:

Az Ige gyakorlásával a magasabb szellemi régiókba akadálytalanul eljutunk
Az Ige gyakorlásával a szellemi síkokba nyíltan és becsületben átlépünk
Az Ige gyakorlásával elkerülhetjük Yama, a Halál Ura mellékösvényét;
Az Ige gyakorlásával az Igazsággal közeli kapcsolatba kerülünk; Ó, nagy az Ige ereje,
De csak kevesen vannak, akik ismerik.
(JAP JI)

Amint a kereső tovább emelkedik az asztrális birodalmakban, három ösvénnyel találja magát szemben. A bal kéz felőli ösvény sötét, ijesztő terület, ahol különös rishik, yogik és alacsonyabb rendű beavatottak sokasága látható. Ez a bal oldali ösvény Kal, a Negatív Erő lakhelye, aki a tudat és az anyag birodalmainak ura. Néhány keleti tanításban Kalt Brahm néven is ismerik és ő a Negyedik Fokozat. illetve a Harmadik Teremtési Fokozat alacsonyabb szintjeinek kormányzója. Noha uralma alá tartoznak a teremtés alsó szintjei, Kal mégis a Mindenható Úr isteni törvényeinek van alárendelve. A mai idők teozófiája és más misztikus kultuszok leszögezik, hogy a világnak létezik egy belső kormányzása, melynek elsődleges feladata a fajok és nemzetek közötti evolúciós kölcsönhatás áradatának fékentartása, illetve ugyanakkor a világ jobbítása ügyének szolgálata. Ez a rejtett kormányzás Kal törvénykezése alá tartozik.

A Kal kifejezés szó szerint "időt" jelent, s így Kal magába foglalja a múltat, a jelent és a jövőt azok általános emberi értelmében véve. Ugyanakkor lehetetlen Kal eredetét egy kozmikus évszámhoz kötni, csakúgy mint meg jósolni, uralma mikor ér véget. Az ember kifelé irányuló érzékei teremtették a kezdetek és végek valótlan elképzeléseit, s ezek az érzékek fogják fel a saját környezetükben történő dolgok látható kezdetét és befejeződését. Magasabb tudatosság szemszögéből nézve mindaz ami egy esemény kezdeteként látható, előzőleg már eszmeként létrejött a mentális-asztrális birodalmakban; e birodalmakon túl magát az időt (Kalt) is meghaladó régiók vannak. Mindazonáltal azt lehet mondani, hogy Kal időtartama az egyik nagy ciklustól a másikig tart, mialatt a tudat és anyag összetett világegyeteme fennmarad megnyilvánult alakjában, egészen annak szétoszlásáig.

Kalnak mint a teremtés Negatív Erejének az az elsődleges feladata, hogy az emberiséget a születés és a halál körforgásához kösse. Az embernek a Negatív Erővel szembeni felfelé törekvő hosszas küzdelmét a Mindenható Úr tervezte azért, hogy bűneinktől és tisztátalanságainktól megtisztítson, és felkészítsen minket az Igaz Otthonba, a minden szeretet és minden áldás honába vezető útra. Ha egyszer az ember fejlődése az újraszületés körforgásán keresztül teljessé válik, működésének a fizikai univerzumban be kell fejeződnie, azonban a Negatív Erő lefelé húzó ereje az emberi lelket az anyag rabszolgaságában tartja.

Kal a szerzője a természet törvényeinek, melyeknek a fizikai megteslesülésben létezők engedelmeskedni tartoznak. Mint az alsóbb világok teremtőjét, a legtöbb társadalmi vallás Kalt Istenként ismeri. Az alsóbb mentális, asztrális és fizikai életszintek rangsor szerinti képviselői híven szolgálnak neki. Csak az avatott misztikusoknak és tanítványaiknak van tudomásuk a Kalnál magasztosabb Istenről, ugyanakkor milliók imádják a Negatív Erőt mint a teremtés legfőbb urát. Pedig a szeretet igazi. Legfőbb Urával összehasonlítva (akit a keleti szaknyelv Sat Purushának nevez). Kal a kozmikus világmindenség rangsorában csak alárendelt, és mint ilyen, a tökéletlenségektől sem teljesen mentes. Azonban az emberiség túlnyomó többségével összehasonlítva Kal magasztos lény, aki fény, bölcsesség és erő megtestesülése.

Kal hierarchikus képviselői az avatárák és próféták (keleten Brahm inkarnációinak hívják őket), akiknek az a küldetése, hogy minden korszakban megtestesülve kigyomlálják az igazságtalanságot és a gonoszságot, megvédjék a jókat, megbüntessék a gonosztevőket, s megteremtsék az igazságosságot a világban. Így hozzák a megváltás ígéretét az igazaknak, de az effajta megváltást még mindig köti az alacsonyabb világok időbeosztása, s ezért nem tartós. Kal folyama - az idő - a maga menetében az emberiség számára végtelen, de egy legmagasabb rendből való avatott misztikus segítségével a lelkek túljuthatnak téren és időn, és fel emelkedhetnek a Szeretet Legfőbb Urának időtlen birodalmába. Az ilyen avatott misztikus nem része Kal belső kormányzatának, de mindazok tevékenységéhez, akik a teremtés rendfenntartásában szerepet játszanak, beleegyezését adja. Mégis a Legfőbb Úr küldötte az avatott misztikus, és parancsa van arra, hogy lelkeket mentsen, s az Igaz Otthonba kísérje őket.

Kal belső uralmának területe tehát a bal oldali a három ösvény közül, amelyet a kereső az asztrális birodalmakon át felfelé vezető útján meg tekinthet. Ezen a területen a Negatív Erő fortélyaitól és hízelkedéseitől rabláncra verve ezernyi és ezernyi szent embert találhatunk mély meditációba merülve. A keleti szaknyelvben riddhikként és siddhikként (csodatévő erőkként) ismert alsóbb szellemi erők megtestesülései az őrei ennek a bal oldali területnek. Ők szilárd és látható megtestesülések, és előrehaladott tudatossággal vannak felruházva. E régiók kérlelhetetlen őrszemeiként állva - hogy megakadályozzák a lélek további emelkedését - a keresőnek nagy tudást és pszichikus erőt fognak ajánlani, de az avatott misztikus által adott öt szent névből álló Simrant nem bírják elviselni, és a nevek hallatán szertefoszlanak.

Mindazok, akik képzett misztikus beavatott nélkül tévedtek ezekbe az asztrális síkokba, gyakorta jócskán félrevezettetnek a természetfölötti erők által; a 19., illetve a 20. század gombaként elszaporodott okkult kultuszai közül sok éppen e riddhiktől és siddhiktől nyerte ihletét. Milliónyi kisebb és nagyobb szintű próféta, kisebb istenségek és szellemi remeték megtestesüléseivel együtt feneklett meg ezekben a régiókban. Amíg a legmagasabb szintű beavatottakból egy ki nem szabadítja őket Kal fogságából, képtelenek lesznek továbbhaladni a tiszta szellemi síkok felé. Egyetlen lélek sem érte el soha a tiszta szeretet síkjait, aki avatott misztikus segítsége nélkül utazott errefelé - ezek a síkok messze az anyagi-szellemi régiókon túl helyezkednek el. Azonban annak a keresőnek, akit egy képzett misztikus avatott be, akadálytalan a felemelkedése.

A keresővel szemben a jobb oldali ösvényen messze magasabb szintű világegyetemek felé nyílik bejárás, de az avatott misztikusok igazán magas útvonala a középső ösvény, egy mérhetetlenül fényes út, mely végül a Legfőbb Úr birodalmába vezet. A kereső ezen a ragyogó úton emelkedik tovább, amíg végezetül a Bankanal területére érkezik, amely a mentális vagy kauzális (értelmi vagy oksági; a szerk.) régiók előcsarnoka. Ez a Sahans dal Kanwal magas szintjén, az asztrális birodalom régióiban helyezkedik el, ahol a kereső meglátja az avatott misztikus Sugárzó Fényalakját. Ez az első alkalom, hogy szellemi vezetője igazi természetéről belső tapasztalást nyer; őt mind ez idáig csak fizikai teste burkában látta.

Tulsi Sahib, aki egyike volt a legmagasabb fokozatot elért misztikusoknak, kijelentette, hogy a belső birodalmakban: "a Mester lábkörmeiből vakító fény lángol elő és bevilágítja a hívő lelkét". Maulana Rumi így szólt tapasztalatáról, amikor az avatott misztikus fénylő alakját látta: "miként a Mester fénye a lélekben hajnalként feldereng, úgy ismeri meg az ember mindkét világ titkait". Guru Arjan állítása szerint: "a Mester áldott alakját a homlokomban hordom. Ha befelé pillantok, mindig ott látom őt".

Khawaja Moeen-ud-Din Chisti az avatott misztikussal való belső kapcsolatát ezekkel a költői szavakkal fejezte ki: "ó Mester! a Nap nem viseli el a Te arcod ragyogását. A Hold is felhővel takarta magát, hogy meneküljön vakító fényedtől... Isten Fénye megtestesülvén a Nabi (Próféta) személyében anyagi alakot vesz fel éppúgy, ahogy a Hold tükrözi a Nap fényét." A keresztény írások az avatott misztikus fénylő alakjának megtapasztalását szintén rajzos részletességgel írták le:

"Erre megfordultam, hogy lássam a szózatot, mely hozzám szólt. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a (hét aranygyertyatartó között pedig ember fiához hasonlót. Bokáig érő ruhába volt öltözve, mellén aranyövvel övezve. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tűz, lába mint a kemencében izzó sárgaréz, hangja mint a nagy vizek zúgása."
(Jel 1, 12-15)

Az avatott misztikus fénylő alakja most az asztrális sík legmagasabb szintjeit tárja fel a kereső tekintete előtt; és ekkor - az avatott misztikus társaságában - a kereső a Sahans dal Kanwal régiójában találja magát, a kozmikus energia "ezerszirmú lótuszvirágában", mely mind az asztrális, mind az anyagi világegyetemek erőműve. A Sahans dal Kanwal önmagában is dicsőséges, lüktető kozmosz, és ezt a sugárzó régiót az összes asztrális birodalmakban található legerősebben fénylő központi láng világítja meg. E hatalmas lángból számtalan elbűvölő szépségű dallam és összhangzat árad ki, és akik ebben a régióban lakoznak, valóban azt hiszik, hogy a legmagasabb mennyországban vannak. És mégis, ők csupán a szent Shabd (Hangfolyam) avatott misztikusai hatalmas emelkedő útvonalának első szakaszán foglalnak helyet, azon a síkon, ahonnan a lélek igazi utazása az avatott misztikus társaságában ténylegesen megkezdődik.

A Sahans dal Kanwal területére megérkezve az emberi elme tudatára ébred annak, hogy számtalan megtestesülése óta valóban álmodott, és most tudatosítja magában első ízben a belső kozmosz magasabb birodalmainak valóságát. A Sahans dal Kanwal a legelőrehaladottabb yogik által elérhető végső és legmagasabb sík, mivel a keleti misztikusok nyelvén pranáknak nevezett és a jógagyakorlatokhoz szükséges életáramlatok ennél a régiónál nem juthatnak tovább.

E magas asztrális sík hihetetlenül óriási és ihletkeltő, de az itt lakozó szentek mégsem foghatják fel a Sahans dal Kanwalon túl fekvő számtalan szebb és messze magasabb szellemi birodalmak létezését. S az avatott misztikus tanítványának még magasabbra kell emelkednie, hogy igazi szellemi szabadulást nyerhessen.

AZ OKSÁGI (KAUZÁLIS) BIRODALMAKON KERESZTÜL VEZETÕ ÖSVÉNY

Amikor a kereső a Sahans dal Kanwalon túl emelkedik, a Kal uralma alatt működő negatív erők a legveszélyesebbek. Lelket sem teremteni, sem elpusztítani nem tud Kal, de arra képes, hogy fogva tartsa az oksági, asztrális és anyagi birodalmakban. Az emberek lelkét világi élvezetek láncaival zárja börtönbe, és amikor igazi otthonába a lélek vissza kívánna térni, Kal összes lehetséges erőit összegyűjti, hogy a felemelkedő lelket akadályozza. De a Szeretet Legfőbb Ura, Sat Purusha a legmagasztosabb istenség mindenek közül, aki a teljes világmindenség teremtője.

Az Ő megtestesülése a tökéletes avatott misztikus, aki Kal régióin keresztül biztonságban képes a lelket átvezetni. A magasabb asztrális síkokon - közvetlenül mielőtt a kereső elérné a kauzális régiók előcsarnokát - leírhatatlanul szép férfiakkal és asszonyokkal találkozik, akik hihetetlen csábításokkal kecsegtetik, hogy lelke további emelkedését meggátolják. Az avatott misztikus óvó Shabd-ereje azonban ezeket a csábos asztrállényeket hamarosan láthatatlanná teszi a kereső számára. Egy tökéletes avatott misztikus által kibocsájtott Shabd-sugárzást semmiféle negatív erő nem közelítheti meg. Maulana Rumi az avatott misztikus oltalmazó kegyelméről így beszélt: "Ó bátor lélek! kapaszkodj annak köpenyébe, aki jól ismeri az összes - fizikai, mentális, szupramentális és az azokon túli - síkokat, s aki képes veled maradni mint hű barát, életben és halálban, e világban és a következőben egyaránt.

A kereső most felkészül a felfelé tartő utazás második szakaszára; de mielőtt beléphetne az oksági régiók területére, egy hihetetlenül szűk átjárón kell keresztülhaladnia, egy kanyargó alagúton vagy görbe csövön, melyet a keleti misztikus beavatottak Bankanalként ismernek. Ezt a mentalis világokba vezető alagutat Kabir a mustármag méretének egytizedeként írta le, a tudat nagyságát pedig elefántéhoz hasonlította; amint az bejáratot próbál magának találni ebbe az alagútba. Guru Nanak szintén leírta ezt az alagutat mint átjárót, melynek mérete a hajszál szélességének egytizedéhez hasonlatos. Más avatott misztikusok a legfinomabb tű fokához hasonlították. Képzett avatott misztikus segítsége nélkül a keresőnek lehetetlen áthaladni ezen az alagúton, de a szellemiség ilyen mesterének segítségével az átjáró kitágul, és a kereső immár minden további nehézség nélkül szállhat benne fel és alá.

A Bankanal U alakú alagútján keresztül a beavatott így lép be az oksági birodalmakba. Egy bizonyos távolságig az út egyenesen és vízszintesen halad, aztán egyszerre csak lejteni kezd, és egy vízszintes átjárót szel át a beavatott, mely egy a szufi irodalomban "hetedik mennyország"-ként ismert régión át vezet.

Amikor utazása folyamán a beavatott a Bankanal felső végéhez ért, egyszerre úgy tűnik, nézőpontja és szemszöge megfordult: mintha mindent egy fátyol vagy tükör ellenkező oldaláról látna, amelyen az imént hatolt át. Most a teremtés második nagy térségébe ért, melyet a keleti misztikus tanítások Brahmandának (Brahm-tojásnak) hívnak annak láthatóan elliptikus formája miatt. A maga teljességében mind az anyagi szellemi, mind az anyagi világegyetemeket magában foglalja, de e kettő kombinációjánál messze tágasabb. Ténylegesen az egész kozmikus teremtés három alsó fokozata (térsége) önmagában teljességként fogható fel, melynek csúcsán a szellemi-anyagi régió, a Brahmanda helyezkedik el, a középső részén az anyagi-szellemi régiók, vagyis az asztrális birodalmak, a legalsó szintjén pedig az anyagi világegyetem foglal helyet.

Az oksági területek lakói kimondhatatlanul boldogok, de ennek ellenére, a Brahmandában való hosszas tartózkodásuk után egyszer mégis kénytelenek lesznek újraszületni az anyagi világegyetemben. A tisztán szellemi birodalmak megszabadult lelkeihez képest tehát nem halhatatlanok, de valóban mérhetetlenül hosszabb ideig élnek, mint az asztrális és anyagi világegyetemek lényei. Brahmandát a keleti tanításokban Par Brahmként is ismert Maha-Kal kormányozza. Kal magasabb aspektusa Maha-Kal és Brahmanda felsőbb, illetve szellemibb területein lakozik, míg maga Kal az alacsonyabb és anyagibb területeken tartózkodik. Brahmanda alsóbb régióiban a mentális anyag van többségben, mivel ez a tudat síkja, maga a tudat pedig - a szellem meghatározott fokú hozzákeveredésével - az anyag egy kifinomult formája.

A kereső a Brahmanda alsóbb síkjaira emelkedvén az Egyetemes Tudat birodalmában találja magát, melyet a keleti tanításokból Trikutiként ismerünk. Sok metafizikus és misztikus teológus tévesen azonosította az Egyetemes Tudat e birodalmát Istennel, ugyanis az avatott misztikus és tanítványai felfelé haladó utazásának második lépcsőjén ez még csak a kezdő fokokat jelenti. Amint a kereső áthalad a Trikuti területén, egy varázslatos dallamot hall, amely az "Om" szó zenei megszólaltatásához hasonlít. Ez egy zengő és morajló hang, amely a földi viharfellegek dörgésére emlékeztet, ugyanakkor földöntúli édességgel és harmóniával szól. "A hangzó fény utazása" címen 1956-ban megjelent könyvemben a léleknek az egyetemes tudat síkjain keresztül a megtestesülésig történő alá szállására a következő szavakkal utaltam; "a morajló bolygóközi ösvényen keresztül így tértem vissza Myalbára (a Földre), visszanyerve az érző ego vágyainak bénító köntösét, hogy aztán még egyszer bejárjam a morajló tűz útját".

A Trikuti olyan sík, ahol egy "morajló bolygóközi ösvényen", szó szerint egy lüktető bolygók között vezető ösvényen keresztül utazhat a lélek. Ahogy a beavatott lelke felfelé, a "morajló bolygóközi ösvény" irányába tekint, belép egy magas bástyákkal és tornyocskákkal ellátott erődszerű építményekkel teletűzdelt vidékre. E területen egy ideig elidőzik, és megtelvén áhítattal és hittel, magát mint a mentális síkok urát látja. Az erődök területe az emberi karmák nagy tárháza, múlt és jelen cselekedeteinek, illetve azok következményeinek gyűjteményét őrzik itt. Az ok és okozat megmásíthatatlan törvénye, a karma törvénye kormányozza a kauzális, az asztrális és az anyagi világegyetemekből álló egész háromosztatú teremtést.

Minden személy sorsát az egyénenkénti karmikus "minta" határozza meg. Az, ahogyan a jelen és elmúlt életei alkalmával cselekedett az ember, határozza meg mostani állapotát. A karmikus törvény állandóan működik, mert olyan az ember, amiképpen a szívével gondolkodik.

Hogyan lehet az ember karmikus tartozásait törleszteni vagy semmissé tenni másképp, mint születések és újraszületések hosszú és nyilvánvalóan végtelen körforgásával? Erre a válasz egy része a kauzális világok erődökkel teli területén található; de senki sem juthat el oda alkalmas szellemi vezető nélkül. Az anyagi síkokon ügy tűnik, hogy amint egy ember jóvátette a múltban elkövetett hibáit, azon nyomban új karmákat hoz létre, és a hatás-ellenhatás igazságos törvénye már szedi is a vámját. A kauzális, asztrális és anyagi világegyetemek fölött Kal legfelső bírósága működik, ő a Karma Ura; és a léleknek a születés és halál körforgásából való megszabadításához csak egyetlen megtestesülés rendelkezik elegendő erővel, hogy Kal bizonyos döntéseit megváltoztassa.

Ilyen megtestesülés a legmagasabb rendből való avatott misztikus, akit a keleti szóhasználat Sant Satguruként ismer. Ha egy ilyen avatott misztikus egyszer egy keresőt a védelme alá vett, az megszabadul a Negatív Erő kötelékeitől. és összes karmikus adóssága - melyek egy része már a beavatás alkalmával megsemmisült - később semmivé tűnik az avatott misztikus kegyelméből.

Amikor a Mester kegyéből a tanítvány eléri a Trikutí erődökkel teli területét, múltbeli karmáinak magjai végül semmivé égnek el, jóllehet a sok megtestesülés alatt összegyűjtött tisztátalanságokból a lélek még megtart valamennyit. Az erődbirodalomban való tartózkodása idején a tanítvány a magas tornyok fölé tekintve hatalmas méretű sötét felhőket lát, amelyekből szünet nélkül kozmikus vihar mennydörgése hangzik. Aztán, amikor az erődbirodalomban való tartózkodásának célja beteljesült, a beavatott felemelkedik a fekete felhők mögé, és onnan szemlélve látja, hogy az egész szféra egy vibrálóan vörös színű finom kozmosz, az ég közepén egy dicsőséges vörös nappal, mely az egész térség karmazsinvörös árnyalatát adja.

Trikuti azonkívül, hogy az emberi karma hatalmas tárháza (óriási raktár, melynek anyaga életek milliói nyomán halmozódott fel), egyben a tudás területe is. Ebből a szférából ered a három kozmikus jellemző sajátosság - a harmónia, a cselekvés és a tétlenség -, melyek összjátéka tette lehetővé az asztrális és anyagi világegyetemek teremtését. A hindu szent iratokban e három sajátosság megszemélyesülése Brahma, Vishnu és Shiva, akiket közös nevükön Mahadevnek (Nagy Istennek) hívnak. A trikuti izzó vörös egei alatt, melyek a Földön látható legszebb hajnalokra vagy alkonyokra emlékeztetnek, az avatott misztikus sugárzó fényalakja még nagyobb dicsőségben látható, és a beavatott az égi Shabdtól magasabb impulzusokat kap oly módon, ami az asztrális és az anyagi síkok minden eddigi tapasztalását felülmúlja.

A beavatott csillámló négyszirmú lótusz kozmikus alakját pillantja meg, s ahogy közeledik hozzá, a lótusz uralkodó vörös színe egyre kifejezőbb, finoman cizellált részletekre és sokféle sugárzó árnyalattá bomlik. Majd egy hatalmas dob csodálatos, szüntelenül szóló hangját hallja. E mély tónusú dallam kíséri felfelé tartó utazásának ebben a szakaszában. Ahogy a beavatott előrehalad, a kauzális régiók mélységes mély terén kígyózik át, ahol körös-körül a dob dallamos hangja szól. Most már tudatosan is megérti az égi Shabd, a hallható életáramlat jelentőségét, melynek kezdeti erejéből jött létre minden teremtés. A beavatott lüktető csillagos ösvényen halad tovább előre és felfelé suhanva, míg körötte számtalan nap, hold és csillag tűnik fel és tűnik el. Szavakban lehetetlen kifejezni ezt a tapasztalást. A tanítvány most tökéletesen felismeri az anyagi világegyetemtől és az anyagi világ nyelveitől való teljes elválasztottságát.

Az oksági birodalom felső területeire emelkedve a beavatott az újonnan megtalált szabadság örömétől és áldásától megmámorosodik.,Izzó kozmikus hegyeken és grandiózus síkságon suhan keresztül. Maga alatt csodálatos kerteket lát, ahol mindenütt színek és hangok rendeződnek vibráló virágok szimmetrikus mintázatába, s e csodálatos hang- és színözön szimfóniájában gyönyörködhet. "Brahm éteri nektárjának" sugárzó folyói és patakjai bőségesen ömlenek e területen keresztül, míg végül a beavatott a sugárzás nagy és magasztos óceánjához ér, melyet hatalmas fényhíd szel át. Maga előtt most Mer, Sumer és Kailash áhítatkeltő csúcsait látja, a gigantikus kozmikus hegyeket, melyektől a Trikuti ("Három Kiválóság") térség neve is származik.

A tudatosság eme szintje a szellemi teljesítmény végső pontja a régi rishik (szent emberek) védantikus tanításai szerint, akik a Himalaya hófödte csúcsain meditáltak a kozmikus világegyetem természetén. Pedig ez a Szeretet Misztikus Ösvényének még csak a második szakasza. A Brahmanda birodalmát Guru Nanak a következőképpen írta le:

Számtalanok a cselekvés mezői, számtalanok az arany hegyek,
És számtalanok a Dhruk (szentek), akik ezeken meditálnak.
Számtalanok az Indrák, számtalanok a napok és a holdak, és számtalanok a földies és csillagos térségek;
Számtalanok a Siddhák, a Buddhák, a Nathok és számtalanok az istenek és istennők.
Számtalanok a Danuk (félistenek) és a bölcsek, és számtalanok az ékköves óceánok.
Számtalanok a teremtés forrásai, számtalanok a harmóniák, számtalanok, akik azokat hallgatják,
És számtalanok az Ige hívei,
Végtelen és véget nem érő, Ó Nanak!, ez a birodalom.
(JAP JI)

Ez a dicsőséges birodalom az egyetemes tudat síkja, melyen keresztül a Legfőbb Úr a kozmikus világegyetemeket megalkotta. A Legfőbb Úr azonban nem egyenlő az egyetemes tudattal sok modern metafizikus és misztikus ellenkező állítása ellenére sem. Az egyetemes tudat a Legfőbb Úr akaratának kivetülése, hogy önmagának egy részét a teremtésben kinyilvánítsa. A "Teremtője képmására" megalkotott ember maga is saját tudatának közegén keresztül teremt, noha ő maga nem ez a tudat. Élő lélek az ember, szellemi lényegű, aki az Isten esszenciájából való; felfelé tartó utazása során a beavatott kereső látja, hogy az emberi tudat - annak csodálatos funkciói és teremtő képessége ellenére - sokkal alacsonyabb fokon helyezkedik el a belső világegyetemek fokozatain, mint az emberi lény szellemi része. Az egyetemes tudat birodalmán túli térség az, amelyről Krisztus így beszélt:

"Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék."
(Mt 10, 26)

A keresőnek az oksági területen, a színtiszta öröm birodalmában kell maradnia egy ideig, amíg egész sorsterhe eltöröltetik az erődszerű országban. Az avatott misztikus arra inti, hogy jó ideig meditáljon az oksági birodalomban, így lelke tovább tisztulhat. Amikor a tisztulási folyamat befejeződik, az avatott misztikus előrehaladásra serkenti a beavatottat a Brahmandán túli magasabb régiók felé. Most a keleti misztikusok által Par-Brahmként (Brahmon túli), vagy Daswan Dwarként (a Tizedik Kapuként) ismert okságfeletti birodalomba kell továbbemelkednie.

AZ OKSÁGFELETTI (SZUPERKAUZÁLIS) BIRODALMAKON KERESZTÜL VEZETÕ ÖSVÉNY

Amikor a Brahmanda területét elhagyja a beavatott, nagy kiterjedésű belső teret szel át azért, hogy elérhesse a Daswan Dwar okságfeletti birodalmát, ahol a kereső léleknek végleg meg kell tisztulnia. A Daswan Dwarban minden fátyol és burkolat levétetik a lélekről, amely így eredeti fényességében ragyog fel. Ezen a hatalmas területen található a halhatatlanság kozmikus tava, a Mansarover vagy Amritsar - a keleti szóhasználat szerint -, melyben a lélek megfürdik. Most, hogy utolsó tisztátalanságaitól is megszabadult, a lélek a Szeretet Legfőbb Urával való áldott egyesülésre vágyakozik. Erről a csodálatos birodalomról így írt Guru Nanak:

Ezután az Eksztázis Birodalma következik, hol az Ige elbűvölően szól;
Minden, ami itt megteremtődött, csodásan különös és leírhatatlan;
Aki megpróbálja leírni, annak bolondságáért vezekelnie kell.
Itt a tudat, az érvek s az értelem köddé párolognak, az
Én (Self) önmagává válik, végleg elnyervén az istenek és a bölcsek belátását.
(JAP JI)

Guru Nanak szerint a szent zarándoklat egyetlen igazi helye Amritsar szellemi tava volt, amely a hindu, keresztény, muszlini, szikh emberben, hívőben és hitetlenben egyaránt belül rejtezik. Ez a szellemiség kozmikus központja, ahol a kereső lélek feloldást nyerhet bűnei alól. Kevés az a világvallás, mely az okságfeletti birodalomban ered, de ezek is kivételt képeznek az általános szabály alól, mert a legtöbb társadalmi hit az ok sági birodalomból származik, melynek Kal vagy Brahm (különböző neveken szerepelve) a legfőbb istensége. Valóban csekély azoknak a misztikusoknak és tanítványaiknak száma, akik e kifinomult síkra felemelkednek, hol a szellem különböző mértékben keveredik a szubtilis anyaggal. Daswan Dwar egész kozmikus területe nyolcszirmú lótusz alakjában látható, és a földi húros hangszerek hangjaira emlékeztető isteni harmóniák hatják át. Azonban itt sem megfelelő semmiféle összehasonlítás vagy párhuzam, mert a mi fizikai síkunk muzsikájának hangjai egyáltalán nem hasonlíthatók a Határtalan Zene, az Anahad Shabd (Szüntelenül Hangzó, Rendíthetetlen Hang) nagyságához, amely ebben az emelkedett birodalomban vég nélkül szól.

Az Amritsar szellemi tava Tribeni néven is ismert, mint a szellemi energiák három folyójának egyesülése. A szeretet, fény és erő e három kozmikus folyama a Legfőbb Úrtól ered, hogy táplálja és fenntartsa a világegyetemek világegyetemét. Ez a szentség igazi szentélye, ahol a kereső lélek a tóban vett tisztító fürdő után makulátlanná vagy halhatatlanná válik. A lélek immár kiemelkedett oksági, asztrális és anyagi burkaiból, a tudat és anyag három alsó területének egyik minőségével sem rendelkezik többé. A sugárzó és fénylő, szeplőtelen lélek most tizenkét nap fényével ragyog. Nem kell többé az alsó síkokban újra megtestesülnie, hacsak a Legfőbb Úr nem utasítja erre. Megízlelte a Határtalan Zene nektárját és teljes bepillantást nyert a teremtés valódi természetébe.

A Daswan Dwar birodalmában a megszabadult lélek már teljességgel felismeri, hogy a szeretet lényegéből, magának a Szeretet Legfőbb Urának lényegéből való. A lélek most igazán megtudja, hol lakozik a Legfőbb Úr, és leghőbb vágya, hogy Vele tökéletes egységre jusson. A tudatosságnak ezen állapotáról állították az avatott misztikusok, hogy senki sem nevezhető igazán istenhívőnek, ha ezt az Isten-lényeget nem valósította meg önmagában. Míg ez a nagy megvalósulás meg nem történik, addig a kereső szentek és bölcsek tanúságtételére hagyatkozik. A világ legtöbb írása lejegyzett ilyen tanúságtételeket, de a szent könyvek olvasása sok értelemben bármennyire kívánatos is - sosem adhatja az egyénnek a Legfőbb Úr tudatos ismeretét és megtapasztalását. A külsődleges szellemi gyakorlatokra utalva és azokat a belső kereséssel összehasonlítva mondta Guru Nanak:

A zarándoklat, a szigorú mértékletesség, a könyörületesség, a jótékonyság és az alamizsnaosztás értéke meg szűnik, amikor valaki hozzáfér a Tilhez -a harmadik szemhez;
A szent Ige - áhítattal telt szívvel történő - gyakorlása és a vele való egyesülés a rejtett szellemi birodalmakba bejuttat, a belső szent forrásnál lemosva a bűnök szennyét.
(JAP JI)

Amikor a lélek a belső szent forrásban, az Amritsar tavában megfürdött, más tiszta lelkek társaságához csatlakozik, akiket az ezoterikus irodalom hansákként (hattyúkként) ismer, és élvezi e birodalom csodálatos és elbűvölő szépségeit. Aztán a Daswan Dwar magasabb szintjeire emelkedik a lélek, és egy bizonyos ponton jobb oldalt megpillantja az izzó, tizenkét szirmú lótuszvirág alakzatát mutató Elképzelhetetlen Sziget-Királyságot (az Achint Dipet), illetve bal oldalt a maga pompázatos tízszirmú lótuszvirág alakzatával az Áldott Területet (Sehaj Dipet). Ezután a sötétség területét, a borzalmas Tibar Khand vagy Maha Sunna első előcsarnokát éri el a lélek.

A teremtés legezoterikusabb tudása adatik meg a léleknek a Maha Sunna előcsarnokában. Csak e magas szinten adható át ez az ismeret, melyet soha nem lehet a teremtés alsóbb síkjain felfedni sem beszélt, sem írott szavakkal. Mikor ezt a tudást magába szívta a lélek, elkezdi átszelni a nagy Maha Sunnát, mely a kimondhatatlan sötétség hatalmas üressége. Ebben a komor térségben a Negatív Erő legmagasabb formája, Maha-Kal milliárdnyi ijesztő akadályt helyezett el a kereső lélek útjába. Csak az a lélek, aki egy avatott misztikus segítségével már egyszer keresztezte ezt a fekete űrt, képes ettől kezdve tetszése szerint, szabadon átkelni a Maha Sunnán. Számtalan, tizenkét nap fényével sugárzó lélek lakozik e térségben, de képtelenek a hely fogságából kiszabadítani magukat; mert ha a lélek mégoly nagy fénnyel rendelkezik is, ez a pokoli sötétség annyira megbénítja, hogy nem tud a fekete ürességen keresztülhaladni a legmagasabb rendű avatott misztikus kegyes jóindulata nélkül.

Mielőtt a Maha Sunnát átszelő utazását megkezdené a lélek, olyan négy titkos szellemi terület létezéséről értesül, amelyekről nyilvános tanításaikban az avatott misztikusok nem tesznek említést. E titkos területek a keleti szóhasználatban bandivannak ismert legmagasabb szellemi rabok síkjai. Ezek a foglyok nem esnek semmilyen korlátozás alá saját birodalmaik határain belül, de azokon túl nem utazhatnak. Némelyikük lát néha egy avatott misztikus társaságában felfelé emelkedő lelket, akit megkérnek, járjon közben értük, hogy ők is magasabb szellemi birodalmakba juthassanak fel. Ilyen kérésnek csak az avatott misztikus engedhet - amennyiben úgy látja helyesnek -, mivel ő a lélek számára az a nélkülözhetetlen vezető, aki a Maha Sunna kiterjedt sötét ürességén és más titkos területeken keresztül veszélytelen utazást biztosít.

A Maha Sunnán túl - ahogy a lélek tovább emelkedik - öt hatalmas, egyenként növekvő fontosságú szellemi birodalom következik. Ezek közül a legalsó a Bhanwar Gupha (Örvénylő Barlang), amely az utolsó térség a szellem igazi hazájába, a Legfőbb Úr birodalmába való megérkezés előtt. Amint a lélek megközelíti a Bhanwar Gupha elmondhatatlan területét, négy hangfolyam dallamát hallja, melyek láthatatlan forrásokból törnek elő. Egy kozmikus dallam uralkodik a többi fölött, és azt a lélek kimondhatatlanul és leírhatatlanul gyönyörűségesnek találja. A lélek öt tojás alakú világmindenséget is megpillant, melyek mindegyike más kozmikus teremtések makrokozmosza. Ezen kozmikus rendszerek egy-egy uralkodó színben pompáznak, mint sárga vagy zöld, és mindegyiküket áthatja egy nagy, Brahmhoz hasonlatos szellem, aki egyben uralja is azokat. Ezekkel a térségekkel összehasonlítva az okság birodalma alatti egész világegyetem annyira lényegtelen, mint egy porszem.

A VÉGSÕ ÖSVÉNY

A Maha Sunna sötét ürességéből való kiemelkedése után a lélek a keleti avatott misztikusok szóhasználatában a Bhanwar Guphának ismert belső szintet éri el. Az anyagi sík fölött ez a negyedik belső birodalom, mely- a nagyon kevés anyaggal keveredő szellemi esszencia területe. Amint továbbhalad a lélek, egy szellemi erőörvény fölött húzódó magas és fényes átjárót keresztez, amely Hansni alagútként ismert; azután a dicsőséges Rukmini alagút monumentális bejáratába lép be, és ott egy hihetetlenül szép építményt pillant meg. Az építményből áradó sugárzás megragadja a lelket, s ezáltal tökéletes beteljesülést és igazi békességet ér el benne a nirat (a látás ereje) és a surat (a hallás ereje).

Akkor a szellemi birodalom egy magasabb szintjére száll át a lélek; jobb oldalon mérhetetlen szépségű, ragyogó kozmikus szigeteket, bal oldalon pedig földrészeket lát meg sugárzó palotákkal, melyeket mintha gyöngyökből építettek volna, és felső szintjeiket smaragdokkal és gyémántokkal teletűzdelve rubintkövekből rakták. A lelket csodálatos elragadtatással tölti el ezeknek a kozmikus tájaknak a szépsége. A Bhanwar Guphát egy hatalmas szellemi úr kormányozza, kinek nevét a Közel- és Távol-Kelet avatott misztikusai szóhasználatában mindenütt egységesen "az vagyok"-nak fordítják. Valójában a szufi adeptusok az egész területet Anahuként ismerik, amelynek ugyancsak "az vagyok" a jelentése.

A Bhanwar Gupha e területén a lélek a Teremtővel való rokonságának legteljesebb felismerésére ébred, az Összlélek Óceánjában az isteni lényeg egy cseppjeként ismerve fel tudatosan önmagát. Maulana Rumi írt a hegytetőn játszott fuvola panaszos dallamáról, mely a léleknek igazi forrásától való elválasztottságát meséli el. Ezt a birodalmat az égi fuvola zenéje hatja át, és ez a muzsika zengett a nagy Rumi tudatában is. Azonban a fizikai világban ismét semmi sem található, ami a Bhanwar Gupha dallamának szépséges hangjához hasonlítható lenne. Az e térség fölött királyian emelkedő dicsőséges kozmikus hegyből árad ki ez az elbűvölő hangzat, s a hegy fölött egy bódító fehér fénnyel ragyogó, a mi naprendszerünk anyagi Napjánál ezerszer és ezerszer fényesebb, gigantikus napot lát a lélek. Erről a térségről énekelte Guru Nanak:

Még magasabban fekszik a Karm Khand, a Kegyelem Birodalma,
Itt az Ige minden a mindenben, és semmi más nem uralkodik.
Itt lakoznak a bátrak bátrai, a tudat meghódítói, eltelve az isteni szeretettel,
Itt lakoznak a hívők, mint Sita is, hasonlíthatatlan áhítatban,
Elmondhatatlan szépségtől átvilágítva,
Minden szíven Isten tölt el, halál és káprázat övezetén túl élnek ők.
(JAP JI)

Bhanwar Gupha igazán a szépség és a fény birodalma, és az itt lakozó lelkek úgy isszák magukba a Hangfolyam elixírjét, mint ahogy mi az anyagi síkon magunkhoz vesszük a napi ételt és italt. Mégis, a Bhanwar Guphának és az összes alatta levő - okságfeletti, oksági, asztrális és anyagi - térségnek végül szét kell oszlania az avatott misztikusok szerint. A viszonylagosan rövid időtartamú "Szétoszlások" az oksági terület csúcsáig terjednek, míg a mérhetetlenül hosszú "Nagy Szétoszlás" a Daswan Dwar okságfeletti birodalmától a Bhanwar Gupha birodalmáig terjed. Így a kereső léleknek tovább kell utaznia felfelé, hogy igazi szellemi szabadulást érhessen el, mivel csak Sach Khand, az anyagi sík fölött levő ötödik belső terület marad érintetlen bármely, nagy vagy kicsi kozmikus szétoszlástól. És Sach Khand a lélek igazi otthona.

E tisztán szellemi területet a hinduizmus Sat Loknak, az iszlám szufi bölcseinek tanítása Muqam-i-Haqnak (az Igazság Birodalmának), a szikh vallás Sach Khandnak nevezi (mely utóbbi elnevezést az indiai avatott misztikusok vagy Satguruk használják). A Sach Khand teljesen mentes a fizikai, mentális és átszellemiesített anyagtól. Az avatott misztikusok szavai szerint "változatlan és örök; minden öröm és minden üdv; minden bölcsesség és minden szeretet; az Isten hajléka. Itt elmondhatatlan gyönyörben lakoznak a tökéletes szellemi lények és minden idők legnagyobb szentjei." Guru Nanak azt mondta: "itt lakoznak az összes területről származó Bhagatok vagy bölcsek, akik az Igaz Egyben örvendeznek és örök üdvösségben élnek".

A Sach Khand alatti birodalomban, Bhanwar Guphában nyolcvanezer világegyetem létezik, és e világegyetemek lakói mind olyan szellemi adeptusok követői, akik a maguk számára belépőt szereztek ebbe a régióba. De magában Sach Khandban az Igaz Úr jóságos uralma alá világgömbök tízmilliói tartoznak, és e birodalom körül az Áldottak kozmikus Szigetei keringenek, mint a mi piciny földünk saját Napja körül. E szférák a hansák hajlékai, a tiszta lelkeké, akik sosem szálltak le alacsonyabb síkokra. Guru Nanak szavai szerint:

Sach Khand, vagyis az Igazság Birodalma a Forma nélküli Egyetlen székhelye.
Itt teremt minden teremtést és örvendezik a teremtésben.
Itt sok térség található, mennyei rendszerek és világegyetemek,
Melyeket megszámlálni olyan lenne, mint számolni a számtalant;
A Formanélküliből
Itt formálódnak az égi síkságok és minden más,
Mindenek sorsa, hogy az Ő Akarata szerint mozogjon.
Ki e látással megáldatott, örvendezik ennek szemlélésében.
De, ó Nanak, a szépsége olyan ennek, hogy a lehetetlent kísérelném meg, ha megpróbálnám szavakba foglalni.
(JAP JI)


Sach Khand Urát a keleti szóhasználatban Sat Purushaként, az Igaz Lényként ismerik. Az ezoterikus iratok állítják, hogy a Szeretet Ura napok milliárdjaihoz hasonlatos fénnyel sugárzik, habár ez még mindig szegényes leírás Róla, mert az emberi nyelv és értelem érzékeltető képességén Ő messze túl van. Sat Purusha irányítja és ellenőrzi az alatta levő világmindenségek teljes kozmikus rendszerének teremtését és szétoszlását, jóllehet saját birodalma teljesen mentes bármi ilyesféle változástól. Ez az Igaz Lény erejét végső fokon a Mindenség Legfőbb Urától nyeri, akit az avatott misztikusok Anami Purushaként, a Megnevezhetetlenként ismernek.

A költői képek és szimbólumok nyelvén sem lehet Sach Khandot leírni, mert az avatott misztikusok szerint az e világban található, akár leggyönyörűségesebb dolgokkal is képtelenség összehasonlítani. Sach Khand az Atya Háza, Sat Purusha az Atya, és a lélek nem egyéb mint Sat Purusha kiáradása, akitől Bonokkal (világkorszak, a szerk.) előbb szállott alá. Az avatott misztikusok szerint a lélek tizenhat nap és hold fényével ragyog, amikor e birodalmat eléri.

Guru Nanak ihletett himnuszában Sat Purusha régiójáról énekelt:

Milyen csodálatosak a Te kapuid: milyen csodálatos a Te házad,
Ahonnan Te hatalmas teremtésedet figyeled.
Számtalanok az ott muzsikáló hangszerek és dallamok,
Számtalanok a ritmusok,
Számtalanok énekeseid, akik a Te dicséretedet Zengik.
(JAP JI)

Swami Ji az elmondhatatlan szépség erődszerű építményeként írta le Sat Purusha palotáját. Swami Ji leírása szerint a zarándok léleknek meg kell találnia a Szeretet Urát a trónján, mikor e térségbe megérkezik, és a világmindenségek teljes világmindenségének Igaz Uraként kell felismernie Őt. Swami Ji leírta a Sat Purusha palotája előtt elterülő mezőket és parkokat, de újra elismétli, hogy e tájakat földi szavainkkal nem vagyunk képesek leírni. Ez a sík szellemi nektárt tároló medencékkel van tele, ahonnan a fény bőséges folyói ömlenek alá, hogy távoli vidékeket lássanak el szellemi tápláló anyaggal. Az ezüstös fény kozmikus kertjei fölött arany paloták tűnnek fel lebegve, és a hansák, az itt lakozó tiszta lelkek szépsége felfoghatatlan.

A zarándok lélek Sat Purusha, a Szeretet Ura palotájának előcsarnokához ér, ahol egy őrködő hansa megkérdezi az újonnan érkezőt, hogyan sikerült neki e fennkölt térséget elérnie. A lélek azt válaszolja, hogy az avatott misztikus vagy Satguru szent lábaihoz járult, mikor még a Földön élt, és az avatott misztikus e magasztos birodalom titkos ismeretét reá ruházta. Akkor a lelket a palotába vezetik, ahol egy elmondhatatlan szépségű fénylő lótuszvirággal találja magát szemben. A lótuszvirág központi fényéből hang hallatszik, amely megkérdezi a lelket ki ő, s hogy e régióba miért és hogyan szállt fel. Swami Ji így írja le a lélek válaszát: "találkoztam egy Sutguruval, aki minden szükséges utasítással ellátott. Az õ jóságából élvezhetem most a te darshanodat". A lélek számára most válik egyértelművé, hogy valóban Sat Purusha jelenlétében van, akit azon szellemi erőként ismer fel, amely a Földön és az alacsonyabb szellemi régiókban az avatott misztikust áthatotta lélekkel. A lélek most határtalan jó szerencséjének örvendhet, és a Szeretet Urának szellemi látása vagy darshanja révén magasztos öröm éri.

Akkor a Legfőbb Úr a magasabb területek titkairól tájékoztatja a lelket, kinek e térségen keresztülvezető további emelkedését Önnön szeretetének szellemi erejével segíti. Az avatott misztikusok beszámolója szerint a Sach Khand zenéje a vináéhoz (lantszerű hangszer, a szerk.) hasonlítható; muzsikájának elbűvölő szépségéről az összes szellemi mester, aki Sach Khandról beszélt, tanúságot tett. Sach Khand mennyei zenéje, csodálatos fénye napok milliárdjaihoz hasonlítva sem fejezhető ki.

Az avatott misztikus, aki a kereső lelket a túlvilág titkaiba beavatta, kötelezettséget vállalt, hogy Igaz Otthonába, Sach Khandba biztonságban elkíséri õt. Azután Sat Purusha az, aki saját isteni erejét beoltja a lélekbe, és azt az Alakh Lok (Láthatatlan Régió), az Agam Lok (Megközelíthetetlen Régió) és az Anami Lok (Megnevezhetetlen Régió) magasabb szellemi területeire küldi. Minden szándéka és célja ellenére sem képes a szellemi kereső a Sach Khand eszméjét teljesen megragadni, csak annyira, hogy az a szellemi birodalmak legmagasabbika, bizonyosan a tiszta szellem területe, és a lélek Igazi Otthona. Mindazonáltal Sach Khandon kívül még három magasabb birodalomról beszélnek az avatott misztikusok, habár e szellemi birodalmak leírásának vagy magyarázatának megkísérlését teljesen reménytelennek ítélik.

Elég annyit mondani, hogy Sat Purusha jóvoltából a lélek a következő szellemi térségbe, Alakh Lokba röppen át, majd megközelíti e birodalom Urának, Alakh Purushának kozmikus palotáját. Miután Alakh Purusha darshanját megkapta a lélek, magasabbra, Agam Lokba kerül, ahol meg pillantja e térség Urát, Agam Purushát, és megkapja az Ő darshanját is. Az avatott misztikusok ismét megkísérlik leírni e területek sugárzását napok milliárdjaival és milliárdjaival. Az Anami Lok utolsó területéről az avatott misztikusok azonban nem szólnak.

Swami Ji csak néhány szóval utalt rá: "lépésről lépésre a lélek különös dolgokat lát, melyek emberi nyelven nem írhatók le. Teljesen szavakon kívüli minden terület és minden. Micsoda szépség és dicsőség! Hogyan írhatnám le azokat? Itt semmi sincs, ami közvetíthetné az ottaniakat. Ez egyszerűen reménytelen." Most a Sach Khandon túli összes birodalom Urát látta már a lélek, és saját lényét egyesítette velük. Ez a summum bonumja a Szeretet Misztikus Ösvényének, mert az avatott misztikusok szerint e szent területek leghatalmasabb ereje a szeretet. Amikor az Anami Lokról kérdezték, Swami Ji egyszerűen csak ennyit mondott: "az mind szeretet".

Tehát a Szeretet Misztikus Ösvényén az avatott misztikus és a Shabd együtt vezetik el a lelket a jivan muktihoz, vagyis a szellemi felszabaduláshoz és az Igazi Otthonba való felemelkedéshez. Ha a szellemi kereső hittel teljesíti az avatott misztikus parancsait, ha tökéletesen a szeretet útján él, e szellemi felszabadulás véghezvihető egyetlen élet tartama alatt. A kereső a szeretet folytonos szimfóniáját, a mennyei szférák zenéjét fogja hallani, és fel fogja ismerni, hogy az igazi Énje (Self) és az isteni Ige egy és ugyanazon lényegből való. A zene olyan dicsőséges, hogy a tisztátalan tudat fecsegése lecsendesül, a lélek központja a hallható életáramlatban teljesen elmerül, s a tudat és anyag síkjain túli területre vonul ki.

Amint a kereső az élet magasztosabb birodalmai felé emelkedik, felfedezi, hogy itt találja meg az egyetlen igazi létező szabadságot, amelyre emberi lény törekedhet. Ez az alacsonyabb én kötelékeitől mentes szabadság: a félelmektől, képzetektől, gyűlöletektől, előítéletektől és álmoktól, vagyis mindattól való szabadulás, ami üldözi őt, míg a visszatérő születések és halálok hosszú útján jár. Az ember sem egyénileg, sem közösségben a lét fizikai síkján nem lehet soha igazán szabad; csak az az egyén lesz szabad a szó legteljesebb értelmében, aki - betöltve igazi születési előjogát - magasabb szellemi tudatosságot ér el. A megszabadult lelket az alacsonyabb én hamis vágyai már sohasem ejthetik rabul, sem azok fondorlatai, akik azt hiszik, hogy a tünékeny emberi világot saját ideig tartő erejükkel ellenőrizhetik.

A szellemi tudatosság az ember fejlődésének oka s egyben csúcsa, természete meghaladja a szavakat. A szavak az ember fogalomalkotásában pusztán csak kitalált jelképek, mert a szellemi tudatosság valójában a szépség szavak nélküli és időtlen állapota. Aki az utóbbit elérte, az lényének belső központjában tudja, hogy õ szabad szellem, s a szellemi felszabadulás örök birodalmaiban él. A szellemégi szimfóniáján emelkedett fel, amint ezt Guru Nanak újra és újra elismételte:

Az Ige gyakorlásával emelkedünk egyetemes tudatosságra és fejlesztjük ki a helyes megértést;
Az Ige gyakorlásával fejlesztjük ki a tisztánlátást és az egész teremtés áttekintését;
Az Ige gyakorlásával szabadulunk meg a szorongástól és a szenvedéstől.
(JAP JI)

Ha a szellemi kereső egyszer is meghaladja a fizikai tudatosságot, világegyetemet alkotó hangenergiának teljes tudatára ébred. Sugárzó hangjai a belső birodalmakban mint finom erők, zengő fények és fénylő hangok csodás mozaikja tapasztalhatók meg. Ahogy Kabir mondta: "A természetes rejtett, belső muzsika szüntelenül árad önmaga által, de kevés a lélek, aki ismeri a vele való egyesülést; az igazi Simran a léleknek - minden külső segítség nélkül - a belső muzsikára való állandó ráhangolódásából áll. Aki kapcsolatban áll e rejtett, legértékesebb drágakővel, az a mi igaz barátunk".

E belső zenével való kapcsolaton keresztül a kereső elveszti csekélyebb önazonosságát, és végül "egy lesz Istennel". Habár tovább éli az ebben a világban engedélyezett időtartamot, õ már jivan mukti, felszabadult lény - "a világban van, s mégsem a világból való".

Már nem a tudat és az érzékek tehetetlen rabszolgája többé, hiszen léte szilárd alapjául az Isteni Kútfő vált. Örökké a szellem isteni fényében él, és lelkében állandóan az isteni muzsikát hallja. Végül visszatér Sach Khandba, az Üdv Honába vagy Muqam-i-Haqba, mely a hangzó fény és egyben a lélek otthona, s forrása is. A szellemi kereső immár tudatos és megszabadult lélek. Ez az igazi Üdvösség, Moksha vagy Nirvana, mindennek végső és legteljesebb értelmében.

Szerző: George Arnsby Jones - a filozófia és az irodalom tudományok doktora
Forrás: www.santmat.hu
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia