Menu Content/Inhalt
Főmenü > Vegetáriánizmus > Kirpál Singh: A vegetáriánus étrend szellemi vonatkozásai
 
Kirpál Singh: A vegetáriánus étrend szellemi vonatkozásai
ImageMindenki keresi a békét és a nyugalmat, amelyek azonban mégis elérhetetlen, megfoghatatlan illúziók maradnak számunkra. Erőfeszítéseink semmire sem vezetnek, nem hoznak eredményt. Vajon miért van ez? - tesszük fel a kérdést minduntalan, anélkül hogy észrevennénk: nem a megfelelő oldalról közelítünk az áhított nyugalom eléréséhez. Az ember két síkon, a külsőn és a belsőn él. Először kívül kell elrendeznünk ügyeinket ahhoz, hogy a bensőnkben béke teremtődjön, mert enélkül nem tudunk befelé lépni. Három tényező játszik e folyamatban nagyon fontos szerepet, a

-megfelelő foglalkozás

-helyes életvitel

-helyes étrend

Az emberi élet legnagyobb célja az, hogy megismerjük énünket (self), és megismerjük Istent. Minden más foglalatosság puszta időpazarlás.

Ép testben ép lélek - tartja a jól ismert mondás. Nos, valójában ezt kell először megvalósítanunk. Testünket és tudatunkat egyaránt egészséges állapotban kell tartanunk ahhoz, hogy szolgáljanak bennünket a szellemi előrehaladásban. Az egészséges test és lélek fenntartásához szükségünk van ételre, mert ennek hiányában a testet és a lelket nem tudjuk együtt tartani.

Első és legfontosabb gondunk tehát maga az étel, amely fenntartja a testet és a tudatot. Ezzel összefüggésben pedig a

-megfelelő módon szerzett keresetből előteremtett
 
-megfelelő étel
 
-megfelelő módon történő magunkhoz vétele

a legfontosabb segítő tényezők. Mindennapi kenyerünket éppen ezért homlokunk verejtékével kell előteremtenünk, nem függhetünk mások keresetétől. Becsületes és hasznos elfoglaltságból - legyen az szellemi vagy fizikai - kell megélnünk, amely mentes minden ravaszságtól, álszentségtől, rosszakarattól és gyűlölettől, mert a karma törvénye kérlelhetetlenül működik. Minden cselekedet következményektől terhes, és így végtelen sorozatban, végeérhetetlen folytonosságban zajlik a cselekedetek és visszahatásuk áradata. Ezért olyan fontos a becsületes megélhetés, jövedelmezzen bármilyen keveset. Becsületes foglalkozásból nem válhatunk gazdaggá. A gazdagok a szegények és elnyomottak, a nehéz, szolgai munkát végzők sóhajaiból gyarapodnak, és saját embertársaik vérét szívják. Épp ezért nem szabad drága és ízletesnek tűnő ételek iránt áhítoznunk, mert ezek maguk is a sanyargatás, az élősködés keservét hordozzák magukban, és az alacsony sorúak kimondhatatlan fájdalmával szennyezettek. Ha fogyasztunk ezekből az ételekből, ugyanolyan szerencsétlenekké válunk hosszú távon, mint azok, akik elkészítették a táplálékot.

"Mindannyiunkat a pokol láthatatlan tüze emészt, te mégsem ismered fel ezt."

Amint tudjátok, az étel van az emberért, nem pedig az ember az ételért. Táplálékunkat, mint az életben minden mást, a legmegfelelőbb módon kell felhasználnunk. Az, aki ínyencségek rabja, nem tud semmilyen hasznos dolgot cselekedni. Az étvágy helyes szabályozásával azonban uralkodhatunk testünk teljes fizikai és mentális működésén. Az egyszerű étel sokkal táplálóbb és teljesebb értékű, ily módon hasznosabb a szellemi előrehaladás szempontjából, mint az összes többi, ún. különleges, ínyenc étel, amelyet a modern szakácsművészet remekel. Az egyszerű étrend mindig kellemes közérzetet biztosít, és megteremti a tudat komolyságát. Segítségével megélhetésünkhöz mérten - legyen az korlátozott akár - élhetünk, anélkül hogy mások felé nyújtanánk könyörgőn a kezünket.

Amikor a hosszú közszolgálat után elértem a nyugdíjkorhatárt, és a főnököm jóindulatúan megkérdezte tőlem, nem akarok-e még tovább dolgozni, udvariasan elhárítottam ajánlatát, és azt válaszoltam, nem kívánom, hogy meghosszabbítsák a munka-lehetőségemet, mert már utánaszámoltam, hogyan tudok megélni a kisebb összegű nyugdíjból.

Háromfajta étel létezik, ezek a következők:

Szatvikus vagy tiszta ételek: tej, vaj, sajt, rizs, lencse, hüvelyesek, gabonamagvak, zöldségfélék, gyümölcsök és csonthéjas magvak.

Radzsasz típusú vagy tevékennyé tevő ételek: bors, fűszerek, ízesítők, savanyú és keserű ízű ételek.

Tamasz típusú vagy legyengítő ételek: állott étel, tojás, hús, hal, szárnyasok, bor stb.

Ezek közül mindig a tiszta vagy szatvikus ételeket részesítsük előnyben, mert e táplálékok nagyon sok jóval látnak el bennünket. Azonban csak annyit vegyünk magunkhoz a szatvikus ételekből is, amennyi feltétlenül szükséges, tehát ne együnk a teljes jóllakottság érzetéig. Ha ízletes ételeket fogyasztunk, kísértésbe esünk, hogy többet együnk, mint amennyi valójában elegendő, a többlet étel viszont kárt okoz ahelyett, hogy erősítené egészségünket, és energiát adna.

A kellően meg nem emésztett vagy feldolgozatlan táplálék az emésztőrendszerben alhasi panaszokat, fájdalmat, bizonyos esetekben még halálos betegséget, kolerát is okozhat. "Ne terheld meg gyomrod motorját", különben könnyen megundorodhatsz az evéstől. Az is árthat, ha a jó ételekből a túlzott jóllakásig fogyasztunk. A mértékletes táplálkozás segíti az éltető energiák növekedését az emberben. A Puránákban (ősi hindu szentirat) olvashatunk egy allegorikus történetet az Élelemistenről, aki panasszal fordult Vishnuhoz, az univerzum fenntartójához azért, mert az emberek nagy mértékben kihasználják, és visszaélnek jótéteményeivel. Vishnu tréfásan így válaszolt az Élelemistennek:

"Azokat, akik túl sokat esznek belőled, egyetlen lehetséges jóvátételként neked kell felfalnod."

A friss levegő a helyes táplálkozás leglényegesebb alkotóeleme. Vegyünk mély lélegzetet, tartsuk vissza kis ideig, majd lélegezzünk ki teljesen, így a test minden tisztátalansága eltávozik. Fogyasszunk sok gyümölcslét és tiszta vizet, hogy az egész emésztőrendszert alaposan átmossuk és megtisztítsuk. Kerüljük el a különféle fűszeres, üdítő és szeszes italokat, valamint a mámorító szereket, mert ezek a tudatot és az intellektust betegessé teszik. A rendszeresen fogyasztott, mindennapi legfontosabb élelmünk a gyümölcsök és a gabonafélék legyenek.

Korábban már említettem, hogy megélhetésünket saját magunknak kell előteremteni minden tekintetben tisztességes, törvényes és becsületes eszközökkel. Hangsúlyozom ismét: a gazdasszony erkölcsi kötelessége (ill. annak, aki az étellel foglalatoskodik), hogy a szatvikus étel készítése közben szíve elteljen az Úr édes emlékezetével. Miközben a tudat a Szeretettbe merül, és a kezek dolgosan iparkodnak, az ily módon elkészített táplálék mennyei mannává változik, és áldásban részesíti azokat, akik fogyasztanak belőle. A nagy Mester, Hazur Baba Sawan Singh Ji Maharaj gyakran említette egy indiai parasztember példáját ezzel kapcsolatban, aki, míg az eke szarvát fogta, és keményen dolgozott, lelket elbűvölő dicsérő énekeket dalolt választottjáról. Hasonló lelkülettel cselekedjünk mi is feladataink végzésekor.

1921-ben, amikor a katonaságnál a 36-os szikh egységben gazdasági tiszt voltam, egy tisztiszolgát rendeltek mellém, akinek az volt a feladata, hogy főzzön nekem. Azt mondtam neki, nem foglalkozom azzal, mi történt vele a múltban, ha Isten szent neveivel ajkán készíti el az ételt, és közben nem enged be senkit a konyhába, hogy a tudatát üres fecsegéssel foglalja le. A szakács megígérte, minden rendben lesz, és eszerint jár el, de a negyedik napon, amikor meditálni akartam, úgy éreztem, a tudatom nem engedelmeskedik.

Éjjel volt már, de előhívtam a szakácsot, és megkérdeztem tőle, volt-e valaki a konyhában aznap, miközben az ételt készítette. Először azt felelte, nem, végül azonban bevallotta, hogy odajött hozzá valaki, beszédbe elegyedtek egymással, és így Isten édes emlékezetéről elterelődött a figyelme. Figyelmeztettem, ne tegyen ilyet többet, s ezek után mindig szigorúan betartotta parancsaimat. A legjobb módszer tehát, amellyel megmérhetjük a szellemi előrehaladás mértékét, és a magunkhoz vett étel tisztaságát mind a beszerzés, mind az elkészítés tekintetében, ha megfigyeljük, milyen mértékben tudunk a szellemi gyakorlatok alatt összpontosítani.

Sheikh Sa'adi, a perzsiai Shiraz nagy misztikus költője, mindig arra intett, hogy a gyomrot a táplálék bevitelével kapcsolatosan négy részre kell osztani:

"Két részt kis mennyiségű egyszerű étel töltsön,
Egyet friss és tiszta víz,
miközben egyet tarts fenn
Isten Fényének."

Olvastunk egyszer egy történetet Hazrat Mohamed, a muzulmán próféta életéből. Egy napon Hazratot felkereste egy orvos, és felajánlotta neki szolgálatait, mert úgy vélte, bizonyosan szükség lesz rá, ha valaki megbetegszik vagy balesetet szenved az Umatban, a próféta követőinek közösségében. Hat hónapig volt az orvos Mohamed prófétánál, de tétlenül töltötte idejét, mert a próféta tanítványai közül senki sem betegedett meg. Ekkor az orvos ismét a próféta elé állt, és engedélyt kért tőle, hogy eltávozhasson, hiszen senkinek sincs rá szüksége. Hazrat Mohamed kedvesen elmosolyodott, elbúcsúzott az orvostól, és így szólt:

"Addig, míg a hívek az utasítások szerint cselekednek, még a lehetősége sincs meg annak, hogy valamelyikük megbetegedjen. Mindannyian egy gyógymóddal élnek:
Ha éhes vagy, egyél mindig kicsit kevesebbet,
mint tehetnéd, vagy szeretnél,
Életed éld tisztán, becsületes kenyéren."

Baba Jaimal Singh Ji, korának nagy Mestere, annak idején mindössze kenyeret vagy csapátit vásárolt, kendőbe kötötte, és felfüggesztette egy fa ágára. Egész nap meditált, és amikor kijött a Samadhiból, magához vette a kenyeret, vízbe mártotta, elfogyasztotta, majd újra meditálni kezdett. A teljes őrlésű gabonából készült kenyér önmagában tökéletes étel. Létfontosságú elemeitől fosztjuk meg a gabonát, ha lehántjuk a szemeket, és a fennmaradt részt villamos árammal működő malmokban fehér lisztté őröljük. A hántolatlan gabonaszemben eredetileg benne lévő foszfor és olaj tönkremegy, és az eljárás során nyert fehér lisztből gyúrunk ehetetlen masszát, ami valójában nem jó semmire.

Jómagam gyakran láthattam Hazur Baba Sawan Singhet, amint mindig nagyon egyszerű, néhány teljes értékű elemet tartalmazó, igen kis mennyiségű ételt vett magához.

Minden Szent mértékletesen, szerényen étkezett. Így tett Shamaz Tabriz, a muzulmán hívő lélek és Swami Shiv Dayal Singh Ji is. Mindketten a következő elv szerint éltek: Kevesebbet egyél, és boldog maradsz.

Az egyszerű étel és a magasztos gondolkodás mellett, amely magas erkölcsiséggel és tiszta életvitellel párosul, a szervezet számára nincs szükség semmi olyan élénkítő vagy serkentő szerre, amivel manapság elárasztják a piacot. A fényűző, ínyenc ételek fogyasztása nemcsak "lefullasztja" a gyomrot, hanem rendkívül veszélyes következményekhez vezet. Sokan gyakran panaszkodnak arról, hogy nem haladnak az ösvényen, mégsem veszik észre, mindez a hibás étrendnek és a helytelen életmódnak köszönhető - Mohamed próféta például nagyrészt üres árpakenyéren élt.

A szatvikus étel mindenféle tisztátalanságot távol tart a fejtől és a szívtől. Mindennap hallhatunk, olvashatunk arról, milyen nagymértékben terjed a bűn és a korrupció. Különféle speciális rendőregységeket alakítanak, hogy a növekvő fenyegetettség ellen védekezzenek az emberek. "Egyél, igyál, légy boldog" ez a napiparancs a világban. Mindenki arra vágyik, hogy jól érezze magát, utazzon, szórakozóhelyeken töltse az idejét vagy moziba menjen és így tovább, s mindezt szűkös keretein túl igyekszik megvalósítani. Hogyan lehetne több pénzhez jutni? - ez foglalkoztatja az embereket. Ezen a gondon azonban csak Aladdin csodalámpája segíthetne.

Egy becsületes ember alig tud megélni abból, amit keres, mégis nagyon kevesen menekülnek meg a világ csillogásának kísértésétől és csapdáitól. Legtöbbünk vágyakkal teli életet él: van, aki a szemek vágyódásától szenved, más a fül vágyaitól, ismét mások a test különféle vágyaitól. Nem vagyunk tekintettel például mások feleségére, lányára vagy nővérére sem. A világ az egyre gyorsuló visszafejlődés (retrogresszió) szorításában vergődik.

Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg, tartja a mondás. Ha tudni akarjuk, hogyan fejlődik gyermekünk, figyeljük meg, milyen társaságba jár, ebből könnyen következtethetünk az ő állapotára is.

Mindannyiunkat Isten teremtett, és mindannyian testet öltött lelkek vagyunk. A lélek Istennel egylényegű, és Ő mindegyikünkben benne van, ezért kell szeretnünk egymást. Szent Pál egész életét ennek a tanításnak szentelte. A Koránban szintén erről olvashatunk:

"Ó ember, tégy jót
Légy jó szüleidhez, rokonaidhoz, az árvákhoz,
a szükséget szenvedőkhöz és a szegényekhez,
felebarátaidhoz és társaidhoz,
Ily élet örvendezteti Allahot.
Allah mindannyiunkban benne van,
A gőgössel, ki önző, Isten nem törődik."


A Mesterszentek minden időben a következőket írják elő:

"Szeretettel és tisztelettel légy minden teremtmény iránt a legmagasabb rendűtől a legalacsonyabbig.
Szíved legmélyén is engedelmeskedj a nem ártás parancsának.
Légy igaz.
Ne bántsd meg mások érzéseit gondolattal, szóval, semmiféle jellel vagy cselekedettel.
Légy kedves mindenkihez.
Vidám lelkülettel élj.
Higgy az ember eredendő jóságában.
Ne nevezz sértőn másokat.
Ne bonyolódj rágalmazó vagy érzelmes, vágyakat keltő beszélgetésbe és haszontalan időtöltésbe.
Ne emelj vádat senki ellen, mert az nagyobb erővel üt vissza rád."

Ha Isten megismerésére vágyunk, akkor nem szabad megsérteni mások érzéseit, mert a szív Isten székhelye. Megfigyeltétek-e már azt az érdekes jelenséget, hogy a mangómag a földbe kerülve annak minden édességét magába szívja, a bors magja azonban csak a föld keserűséget vonzza magához? Amire gondolunk, olyanná válunk. Semmi sem jó vagy rossz ezen a világon, csak a gondolkodásunk teszi azzá. A magvakhoz hasonlóan, mi is saját tudati állapotunk szerint vonzzuk magunkhoz környezetünk jó vagy rossz impulzusait.

A Mahábháratában, az ősi indiai eposzban olvashatjuk, hogy a jó cselekedet a tiszta és szűzies élet külső jele vagy megnyilvánulása. Ahogyan a fa gyümölcséről ismerszik meg, ugyanúgy az ember is tettei által. Nagyon értékes tanítás ez, mert hozzásegít ahhoz, hogy jólétben élhessünk, és elismerést szerezhessünk itt, ebben a világban, és e világon túl egyaránt. Így leszünk minden teremtmény barátja, mert szilárd elhatározásunkká válik a nem ártás szelleme, és közülük egynek sem, még a méhnek vagy az aprócska hangyának sem fogunk ártani. Aki így él, egy nap bizonyosan megismeri az igazságot.

Dhrit Rashtra herceg, Bharat királyának, a hatalmas Kurunak fia egyszer keményen összeszidta Gandivát, a pandáv herceg, Arjuna kitűnő íjászát. Mivel érzékenyen érintette a rendreutasítás, Arjuna nagyon megharagudott Gandivára, és rászegezte nyilát, hogy büntetésből lelője az íjászt. Krishna Isten történetesen éppen arra járt, és megkérdezte Arjunát, mit csinál. Arjuna azt válaszolta, ksatrya herceg lévén megesküdött, hogy ha bárki kifogást talál, és szót emel erős íjásza ellen, nem kíméli meg szolgája életét. Krishna erre azt kérdezte:

"Ó Arjuna, meg tudnád mondani, mi a dharma vagy erényesség jutalma, fájdalom, vagy öröm?"

"Dharma vagy erényesség - válaszolt Arjuna - csakis az eredendő szeretetben és harmóniában létezik."

Mielőtt bármit tennénk tehát, vagy szándékoznánk megtenni, először mindig gondoljunk a következményre. Ne hamarkodjunk el semmit, így az életet sem rövidítjük meg oktalanul.

Az erényes életet élő ember soha nem fog semmilyen gonosz tervet szőni mások ellen, soha nem jön ki a sodrából, és nem válik izgatottá. Ezek az emberek magas kort érnek meg. Az életfolyamatot a szervezetben a lélegzés szabályozza. Normális állapotban a lélegzetvétel egyenletes és ritmikus, percenként kb. tíz-tizenkét alkalommal történik. Amikor azonban valaki dührohamot kap és őrjöng, percenként húsz- huszonhárom alkalommal vesz levegőt. Valóban igaz tehát a mondás: a jó cselekedetek vagy az erényesség meghosszabbítják az életet, míg a gonosz tettek vagy bűnök megrövidítik azt.

Ne feledjétek, ha nem éltek helyes és etikus életet, hiába cselekedtek dicséretes tetteket, nem juttok sehová. Próbáljatok a Mester előírásai szerint élni! Csak akkor lesz súlya szavatoknak barátaitok előtt. Nem prédikálhattok szűzies életet vágyakkal a szemetekben. Senkit sem tudtok bolonddá tenni még egy pillanatra sem. Előbb vagy utóbb mindig kiderül az igazság, nem lehet hosszú ideig az emberek bizalmát élvezni, ha hamisan cselekedtek. Nem fognak megbízni bennetek, és már az arcotokra nézve eldöntik, nem vagytok érdemesek a bizalomra. Ne haragudjatok rám, ha arra a kérdésre, miért illetnek igehirdetőket vagy bizonyos társaságokat rossz szavakkal, azt kell válaszolnom, azért, mert nem élnek azok szerint a tanítások szerint, amelyeket másoknak prédikálnak.

Az Istenben élő embernek helyén van a szíve és az esze. Kívül és belül egyaránt tökéletes békét áraszt. Ügyei tiszták, nyíltak és megkérdőjelezhetetlenek. Szíve legmélyéről árad az igaz szó. Bárki hallgatja, lenyűgözve figyeli, és jóérzés árasztja el a lelkét, mert e szavakat a benne lévő szeretetteljes és tiszta gondolatok nyugalmat árasztó árama hatja át. Mindenki, aki körülötte van, nyugodt és elégedett lesz. Ő a sok közül az egyetlen, aki erejével a többi fölé magasodik, akár a szikla, mert szívéből tisztaság árad. Tennyson, a nagy költő versében Sir Galahad, a Kerek Asztal Lovagjainak kimagasló alakja így beszél:

"Erőm tíz ember erejével vetekszik, mert tiszta a szívem."

Túláradó szívből szól a száj. Ha azonban valaki önző és ravasz, saját maga vágja el életének fonalát, amelyet oly megfontoltan szövöget. Mindenki rettegni, tartani fog tőle, és megijednek már attól is, ha megpillantják az arcát. A vele való találkozást szerencsétlen, átkos jelnek tartják majd. Az igaz ember éppen ellenkezőleg cselekszik. Látja saját gyengeségeit, de azon van, hogy az önvizsgálat segítségével egyenként kigyomlálja rossz tulajdonságait. Swami Shiv Dayal Singh Ji tanácsa szerint hibáinkat egyenként kell kiválogatnunk és eltávolítanunk. Minden más szent hasonlóképpen szól ezzel összefüggésben:

"Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat."
 
"Úgy cselekedj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak."

A vallásos filozófia egésze e két kardinális alapelven nyugszik. Ha ezeket a lényeges szabályokat tűzzük magunk elé követendő példaként, életünk bizonyosan átalakul. Az, akinek szívében írmagja sincs a rokonszenvnek, és nincsenek emberi érzései, nem alkalmas arra, hogy embernek nevezzék, sőt alkalmatlan arra is, hogy megismerje Istent. Aki viszont ellenségeivel szeretettel bánik, egy pillanat alatt lefegyverzi őket.

Amennyire csak lehetséges, ne ártsatok senkinek, próbáljátok ezt megvalósítani. Legyetek jók mindenkihez, akkor békében éltek magatokkal, és szeretetteljes kegyelmet sugároztok magatok körül. Azoknak az imája, akikkel esetleg jót tettetek, segít majd rajtatok. Mások iránti jó gondolataitok áldással öveznek benneteket. A bennünket körülvevő atmoszférából a jótettre irányuló gondolatok fognak rátok hatni, így a jó impulzusokat vonzzátok magatokhoz.

Röviden tehát, meghatároztuk a Panch Shila vagy az öt alapvető igazság alapját, amelyre a szellemiség csodálatos kastélyát építhetjük fel. Ez az öt alapelv a következő:
  • Nem ártás gondolatban, szóban, és cselekedetben.
  • Igazságosság.
  • Tisztaság.
  • Szeretet mindenki iránt, senki iránt nem táplált gyűlölet vagy ellenérzés, függetlenül az illető beosztásától, vagyoni helyzetétől és tanultságától.
  • Önzetlen szolgálat fizikai és anyagi értelemben, szívesen osztozni mások örömében és bánatában egyaránt.
Az élő Mester kettévágja a beavatott életének Gordiusi csomóját.
A Mester tanítványa tartózkodik a bűnöktől.

Azok, akik követik a fenti alapelveket, gazdagabbá fogják tenni életüket. A tudatot és a kifelé ható képességeket ellenőrzésük alá vonhatják az élő Mesterszent segítségével elnyert kapcsolat által, amely Isten élő Igéjéhez fűzi őket mindörökké.

(A vegetáriánus étrend szellemi vonatkozásai 1958 júliusában jelent meg először ezen a címen Kirpal Singh 10. Körleveleként. Azóta több ízben újra megjelentették, Donna Kelley Tudományos táplálkozás és vegetáriánus szakácskönyv c. könyvében (Sat Sandesh, 1970 június) előszóként szerepel. A közölt fordítás a The Way of the Saints c. könyvből származik.)
 
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia