Menu Content/Inhalt
Főmenü > Szellemi áramlatok > Kriya Jóga > A meditáció ereje I.
A meditáció ereje I.
Gondoljatok szeretettel Istenre. Gondoljatok szeretettel Gurudévre. Om, Amen.
 
ImageSok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy brahmin. Kashjapának hívták. A Kashjapa jelentése: „az, aki a fényben él”. Vagyis egy olyan személyt jelöl, aki az Igazságban van, aki szeretetben és Isten-tudatosságban él.
 
Ha a Napnak háttal állsz, és a Nap lemenőben van, mekkora lesz az árnyékod? És mekkora az árnyékod, ha a Nap felkelőben van, és egyre feljebb halad az égbolton? És amikor a Nap pont a fejed fölött van, mekkora lesz az árnyékod? Megfigyelted már? Láthatod az árnyékodat? És látod az árnyékodat, ha a Nap előtted van? Mit jelent ez? Ha Istent a hátunk mögé helyezzük, Istentől elfordulunk, magunkat nagyra tartjuk, egónkat nagyra növesztjük, és csak az én, én, én van előtérben: én jó vagyok, én szép vagyok, én jól tudom, nekem van igazam, másoknak nincs igazuk stb. Tehát ha az egódat, az árnyékodat nagyra növeszted! Ne felejtsd el, az ember attól szenved a legjobban az életében, hogy egóját túl nagyra növeszti. Ha a Nap felkelőben van, és egyre magasabbra hág, az azt jelenti, hogy tudatosságodat egyre magasabbra helyezed. Ebben az esetben az ego, az árnyék egyre kisebb lesz. Ha pont a fejed teteje felett áll, eltűnik az árnyék, vagy kicsi lesz. Ha a Nap előtted áll, akár van árnyékod, akár nincs, az árnyéknak nem vagy tudatában. Gondold át, milyen nagy is az egód!
 
Kashjapa olyan személy volt, aki a fényben élt. Házas ember volt, feleségét Aditinek hívták  A ’diti’ szó dualitást, kettősséget jelent, te és én, enyém - tiéd, szeretet - nem szeretet. Siker - szerencsétlenség. Nevetés - könnyek. Az Aditi viszont a nem-kettősséget jelenti. Tehát Aditi volt a feleség. Volt egy gyermekük, egy törpe. Mit jelent ez? Ha valaki a nem-duális állapottal lép házasságra, és mindig a fényben és tudásban él, megtapasztalja saját belső isteni mivoltát, ami mélységes mélyen benne rejtőzik, és ami igen kicsike, szinte egy atom-pont. Tehát a férj a fényben van, a feleség nem-duális állapotban, azaz egységben van. A gyermekük nagyon szépséges. Noha fizikai állapotát tekintve törpe volt, mentálisan, intellektuálisan azonban nagyon fejlett. Úgy 5-6 éves lehetett. Az indiai régi tradíció szerint, ez az a kor, amikor a brahmin gyerekeket - egy szertartás során – szent fonállal övezik fel. Ha megnézitek Lahiri Mahasaya képét, rajta is látható ez a megszentelt fonál. A kisfiú megkapta ezt a fonalat, és elindult koldulni. Az volt a szokás, hogy akármit is kapott a koldulótáljába, azt a gurunak kellett adnia. A gyermek tehát elindult, a lábán fából készült szandál volt, kezében pálmalevélből készült ernyőt, egy koldulótálat és egy vándorbotot tartott. Arra gondolt: „Hová is menjek koldulni? Ha egy koldus házánál koldulok, mit kaphatok tőle. Ha már koldulnom kell, akkor a királyhoz megyek, tőle talán többet kaphatok.” Ha szegény emberhez mégy, valójában mit várhatsz tőle?
 
Ezért a fiú elment a király palotájához. De ki is ott a király? Abban az időben egy nagyon hatalmas, gazdag király uralkodott az országban, akit Balinak hívtak, ami a ’bala’, szanszkrit szóból ered. A ’bala’ erőt, hatalmat jelent. Mi is az erő, mit jelent a hatalom? Sokan a fizikai erőre, az izmok erejére gondolnak. Mások úgy vélik, hogy sok ember együtt erőt képvisel, „ha sok ember áll mellettem, az az erő” – a politikusok gondolkodnak így. Mások a pénz hatalmára gondolnak.
 
Megint mások az intellektus erejére gondolnak. Volt egy francia filozófus, Voltaire, aki azt mondta: „A király a birodalmán uralkodik, én csupán a szavakon. Ám a tollam erejével az egész országot meg tudom változtatni.” Tehát sokan azt gondolják, hogy az intellektus jelenti az erőt. És azoknál az embereknél, akik egy kicsike kis hatalommal is rendelkeznek, azonnal felbukkan az ego, az önzés, a hiúság, a büszkeség, az összes bűn. Nagyon kevés ember tudja csak a hatalmat a megfelelő módon kezelni. Volt egy politológus, aki azt mondta, hogy a hatalom korrupttá, erkölcstelenné tesz, a teljes hatalom pedig teljes erkölcstelenséget hoz magával. Gurudév azt mondta, „Ha próbára akarsz valakit tenni, adj neki egy kis hatalmat.” Gurudév ezt egész életében vallotta. Az emberek mindig a hatalomra vágynak. Sokan még meditálni is azért jönnek el, hogy szert tegyenek egyfajta hatalomra.
 
Visszatérve a történethez, a király neve tehát Bali volt, maga az Erő. Jó király volt, az egyik legjobb tulajdonsága az volt, hogy bárki is jött hozzá, és kért tőle valamit, soha nem mondott nemet. Másrészről viszont, ha hatalmad van, erős lesz az egód, és büszke leszel. Ez a kicsi fiú odament a király palotájához, és megállt a kapunál. A kapuőr továbbította a kérését, hogy a királytól kér alamizsnát. A király kijött a kapuhoz, meghajolt a kisfiú előtt – ez volt a tradíció Indiában, hogy még a király is tisztelettel meghajlik a brahmacharik, a szerzetesek előtt. A király bevitte magával a kisfiút a palotába, megmosta a lábát. Nagyon tetszett neki a kisfiú, akit kedvesnek és okosnak talált. Azt kérdezte tőle: „Mit tehetek érted?” A kisfiú válaszolt: „Koldulni jöttem hozzád”. „Kérj bármit, amire szükséged van, mindent megadok” – mondta a király.
 
Gurudév - aki nagyon tisztelte az Istenanyát - egyszer azt mondta nekem: „Ott állsz Durga Istenanya előtt. Durga Istenanyának tíz keze van, neked kettő. Kész számodra tíz kezével mindent megadni, te pedig ott állsz két kis kezeddel. Mennyit is kérsz tőle? Mindig olyan kicsiket kérünk Tőle, hogy „Adj nekem munkát, vagy adj nekem egy jó feleséget vagy egy gyermeket.” Mi, emberek, ilyen kicsiket kérünk Tőle, ahelyett, hogy azt kérnénk, emeljen föl bennünket az ölébe, és akkor minden a miénk lehet.” Jézus is ugyanezt mondta. „Én az Atya gyermeke vagyok, tehát mindent öröklök az Atyától.”
 
Tehát, amikor ez a kisfiú ott állt a király előtt, mit is kért? Te mit kértél volna, ha ott állsz a király előtt? A kisfiú így szólt: „Ígérd meg, hogy valóban megadod, amit kérek!” Egy kicsi gyerek, mit is kérhetne, talán egy játékot vagy valami kis dolgot. A király azt mondta: „Igen, megígérem, hogy akármit is kérsz, megadom neked!” A fiúcska elmosolyodott. „Biztos?” - kérdezte. „Igen, háromszor is elmondom: igen, igen, igen.” Ez Indiában az abszolút bizonyosságot jelenti. „Mondd, mit akarsz?” -  „Egy kis földet szeretnék”- „Mekkorát, egy falut, egy államot?” -  „Akkora földet szeretnék, mint amekkora három lábnyomom.” A király elmosolyodott. „Kisfiam, testileg rendben vagy, de úgy tűnik, hogy elméd egy kicsit fejletlen. Csak egy ekkora kicsi földet akarsz tőlem? Na, mondd szépen, mekkora földet kérsz!” A kisfiú azt mondta: „Nézd, én egy brahmachari vagyok, ne ültess el bennem kételyeket, Csak akkorát kérek, amekkorát mondtam. Csak akkorára van szükségem, hogy ráüljek és meditáljak. A király újra kérte: „Na, mondd szépen, mekkora földet akarsz?” Akkor érkezett oda  a király guruja, akinek Sukra volt a neve. A hindu mitológiában a Vénusz bolygót tisztelik Sukraként. „Bali”- szólt a guru a királyhoz, „semmit ne adj neki!” -  „Miért ne?” - kérdezte a király. - „Ne hidd, hogy ez egy kis gyermek. Ez Isten emberi formában. Ne adj neki semmit, hallgass rám, kövesd a tanácsomat!” - A fiúcska azonban azt mondta „Na de, király, hát már megígérted!” -  Indiában, ha megígérsz valamit, akkor kiöntesz egy kis vizet a földre. A brahmachariknak olyan kannácskájuk van, mint amit Európában locsolásra használnak, egy kis csőre van. - „Itt a kannám, önts egy kis vizet ígéreted szerint.” - A guru, spirituális erejével megpróbálta megakadályozni, hogy a víz kifolyjon a kannából. Ne kerüljön tanítványa nagy bajba. A kisfiú azonban tudta ezt. Volt nála egy szál szent fű, amit kusha fűnek hívnak, ezt a füvet beszúrta a kanna csőrébe, hogy a víz ki tudjon folyni. Ezzel a mozdulattal a guru elveszítette egyik szemét. (Ennek egy másik jelentése is van, amit majd később mondok el.) A király azt mondta: „Öntsd nyugodtan ki a vizet, és mondd meg, mekkora földet akarsz! A környék minden földje az enyém. Hol akarsz magadnak belőle?” -  „Csak azt a három lábnyit kérem!” – mondta a kisfiú. - „Na, vedd!” -  És a kisfiú első lábnyoma befedte a Föld teljes területét. „Most add meg nekem a második lábnyomnyit”- kérte a fiú. Bali azt mondta: „Az egész űr is az enyém!”
 
(Ma persze nem így van - tette hozzá Prajnananandaji. Az mondják, hogy ez az amerikai űr, ez meg a kanadai. Ez indiai, ez meg pakisztáni. A te repülőgéped nem mehet át az én területemen. Amikor ezeket hallom, arra gondolok, Úr Isten, milyen bolondok vagyunk. Ne felejtsétek el, hogy a tudomány igen kicsivé zsugorította a Földet. Nagyon gyorsan eljutsz bárhová. A politikusok, dogmatikus gondolkodók, sőt még a vallási fanatikusok is ezt a Földet mégis olyan darabokra szabdalták, hogy nem mehetsz csak úgy egyik helyről a másikra.)
 
A gyermek második lábnyomával beborította az egész űrt. - „Most add meg nekem a harmadik lábnyomnyit” - mondta a fiú. Mit lehet itt tenni! - „Most már felismertem, kivel van dolgom. Nézd, itt a fejem. A Föld és az űr között már csak a fejem van. Na de, hol van a harmadik lábad?” - A történet úgy folytatódik, hogy a fiúból kinőtt egy harmadik láb, amelyet a király fejére tett, és ezzel a lábával lenyomta a királyt az alsóbb világokba. Most azonban álljunk itt meg! A fej az egó helye. A szív az érzelmek helye. A fejben van a büszkeség, a hiúság. A szívben van a félelem. És a király azt mondta: „Itt a fejem, a tiéd!” Akkorra már a király felismerte, hogy ez nem egy kisfiú. A gurujának igaza volt. De ha már Isten itt van a közvetlen közelemben, emberi formában, meg kell fejemet, egómat hajtani előtte. Vajon mi készek vagyunk-e arra, hogy egónkat feláldozzuk? Készek vagyunk-e arra, hogy feláldozzuk félelmünket, büszkeségünket, érzelmeinket? A szájunkkal igent mondunk, de a szívünkben más van.
 
Gurudév mindig azt mondta, hogy az emberek nagyon spirituálisnak tűnnek, de valójában nem azok. Ez olyan, mint amikor a kutyát megfürdeted. Szép tisztára fürdeted, de utána, ha nem kötöd meg a kutyát, ha szabadon hagyod, tudod, mit következik? Nem tudom, van-e ilyen tapasztalatotok, de nekem van. Gyerekkoromban volt egy kutyám, noha ez egy brahmin családban többnyire nem megengedett dolog. Tehát van egy ilyen gyermekkori emlékem is. De a legutolsó kutya-fürdő tapasztalásom l994-ben volt. Kocsival mentünk Berlinből Hamburgba decemberben. Útközben megálltunk egy tónál ebédelni. Egy kis piknik volt. Egy hölgy egy kutyát sétáltatott. A kutya már messziről észrevett bennünket. Nagyon ügyesen hirtelen megszökött a gazdájától, és beugrott a tóba. A víz hideg és mély volt. Egyet mártózott, majd elkezdett felénk rohanni. Szegény asszony nagyon megijedt. Ez nem egy kitalált történet, hihettek nekem. A kutya a közelünkbe érve szó szerint meghajolt a lábunknál, jól megrázta magát, és ránk spriccelte a hideg vizet. Ott ültünk a parton ilyen színes ruhákban, és a kutya tulajdonosa igazán nagyon izgatott és felzaklatott volt, mire odaért hozzánk. Mondtuk neki, ne izgassa magát. De a gyönyörű kutyát szinte el kellett vonszolnia mellőlünk. A kutya-fürdő! Gurudév mindig azt mondta, hogy: „ Ha nem kötöd meg a kutyát a fürdés után, vagy a szőnyegre fekszik, vagy újra a piszokba hentereg és szőre újra piszkos lesz!” Ez az átlagember spiritualitása. Spirituális fürdőt vesz a meditáció által, de utána hazamegy, és minden folytatódik, a düh, a féltékenység, az önzés. Ez nagy probléma!
 
A király azonban tudta, hogy fejében sok az egó, és jobb, ha fejét meghajtja Isten előtt. Akkor a kisfiú azt mondta: „Meg vagyok veled elégedve, most te mondd el, hogy mire van szükséged”. - „Olyan áldás van rajtam, hogy halhatatlan vagyok”- mondta a király.(A hindu mitológiában szerepel néhány olyan személy, aki halhatatlan. Az egyik közülük ez a király.) „Tehát sohasem halok meg. De van egy kérésem. Légy te a kapuőrzőm, légy mindig a kapumban, és őrködj ott!” - „Jó, vállalom”- mondta a fiú. Vajon mit is jelent ez? A király folytatta: „Most eltűnt az egóm, de bármikor visszajöhet!” Tudjátok, milyen az egó? Tapasztaltátok már? Nézzük meg egy példán keresztül! Levágsz egy fácskát, de néhány hét múlva már újra leveleket növeszt. Újra levágod, de a fácska újra kihajt. Ilyen az egó is. Úgy véled, hogy kivágtad, de újra megjelenik. Vagy olyan, mint a borotválkozás. Néhány ember naponta 2-3-szor is borotválkozik, mégis kinő a borosta az arcán. Szinte hihetetlen, hogy kétszer is borotválkozik naponta, mégis olyan gyorsan újra nő.Tehát amikor a király azt mondta, hogy legyen a kisfiú a kapuőre, mire gondolt? „Légy a kapuőrzőm.” A testben 10 kapu van. A Bhagavad Gíta szerint csak 9 kapu van. Két szem, két orr, két fül, száj, a nemi szervek és az anus. Egy másik írás szerint a kapuk száma 10. Melyik a 10. kapu? A fontanella. A Katha Upanishad szerint  11 kapu van. Akik a Kriya Jógát gyakorolják azt mondják, hogy 10 kapu van. Melyik lehet a 11.? A köldök. És lehet, hogy egyéb írások még más kapukat is emlegetnek. De szerintem milliónyi kapu van, mert minden pórus egy kapu. Amikor izzadsz például, ezen a nyíláson jön ki az izzadság. Visszatérve a történethez, mit jelent az, hogy legyen Vamana a király kapuőre? Azt, hogy legyen ott minden kapuban. Legyen a kapuőr a szemben. Bárhová is néz, rajta keresztül csak istenit lásson. Sokan azt mondják, könnyű abban a személyben meglátni Istent, akit szeretünk. De akit nem szeretünk? Benne hogyan találhatom meg Istent, hiszen olyan rossz ember. Szeretem a rózsa virágát, és benne meglátom Istent, de a tövisben hogyan lássam meg? Pedig a virág és a tövis is egy tőről hajtanak. Ez a teremtés: minden együtt van. A nappal és az éjszaka, a szép és a csúnya, a jó és a rossz, a nektár és a méreg, minden együtt van. Isten jelenléte mindenütt megtapasztalható. Legyen Isten a fülben. Csak jót halljak rajta keresztül. Legyen Isten a száj-kapuban is. Csak isteni módon beszéljek. Mindig az igazságot mondjam. Csak olyat mondjak, ami másoknak jó. Legyen Isten az orrban is, csak isteni illatot érezzek. Legyen Isten ilyen módon az összes kapuban. A gyermek azt válaszolta: „Igen, a kapuőröd leszek”.
 
Miért mondtam el épp ma ezt a történetet? Mert ennek a kisfiúnak ma van a születésnapja. Indiában ezen a napon ünneplik. Ezt a fiúcskát isteni inkarnációnak tartják, Krisnához és Rámához hasonlóan. A neve: Vamana, a törpe.  Ő Isten jelenléte bennünk, nagyon kicsi, miniatűr, törpe formában. Isten jelenléte mindenütt ott van. Először magadban próbáld jelenlétét megérezni, azután pedig másokban is, mindenkiben és mindenütt. Minden lélegzetvételben emlékezz Istenre. Ha elméd átitatódik Isten jelenlétével, mindenhol érezni fogod jelenlétét. Éljünk egy jó életet. Az élet nagyon gyorsan elszalad. Senki nem tudja, meddig lélegzik még. És akkor miért élünk olyan nagy egóval, féltékenységgel, büszkeséggel, félelemmel? Miért? Tegnap kaptam egy nagyon érdekes e-mailt. A levélíró azt fogalmazta meg, hogy nagyon szeret engem, a tanításokat is, DE! „Mindent szeretek, DE.” Ne felejtsétek el, hogy ez általános emberi probléma. Sokszor mondtam már nektek, hogy szótárunkban két szó okozza a legnagyobb problémát. A DE és a HA! „Ha megkapnám ezt az állást, ezt és ezt tenném.” „Ha jó barátaim lennének, ezt meg ezt már megoldottam volna.” Gyerekkoromban édesanyám mondta mindig a következő történetet: „Egyszer a ló azt mondta: - Ha két szarvam lehetne, mindent meg tudnék csinálni. - De a lónak nincsen szarva.” Ezért ne használd ezt a szót. A másik probléma-okozó a DE. „Milyen ez a személy?” „Nagyon rendes, DE!” „Milyen volt az étel?” „Az étel nagyon finom volt, DE.” Ezzel azt mondod, hogy amit a mondat elején állítottál, az nem igaz! Egy fiatalember elment egy beszélgetésre a leendő munkahelyén. A személy, aki vele beszélgetett, nagyon sok kérdést feltett. „Nézd”- mondta a főnök, „nagyon keveset tudunk fizetni”. -  „Mennyit?” - kérdezte a fiatalember. A főnök megmondta. „Nem probléma” – mondta a férfi. „Nézd, el kell, hogy mondjam, hogy ez egy új cég, nagyon keményen kell dolgoznunk, ezért hosszabb ideig kell bennmaradnod.” -  „Meddig?” kérdezte a fiatalember. - „Általában 8 órát dolgozunk, és ez lehet időnkét 10-12 óra is.” - „Rendben”- válaszolt a fiatalember. - „Azután az is lehet, hogy sokat kell utaznod” - folytatta a főnök. - „Esetleg többször is egy héten.” - „Hányszor?” - kérdezte a fiatalember. - „Úgy kétszer - háromszor hetente.” - „Rendben van” - volt a válasz. Akármit is kérdezett a főnök, a fiatalember mindenre csak azt mondta: „Rendben van.” Akkor a főnök így szólt: „Fiatalember, maga nagyon kedves és rendes, még soha nem találkoztam ilyen rendes emberrel. Minden feltételt azonnal elfogad.” -„Igen, rendes vagyok” - mondta a fiatalember, - „csak egy hibám van.”  „Mi az?” - kérdezte a főnök. „Hogy néha egy kicsit hazudok.” – Gondolhatjátok, mi történt a végén. Szóval, ez a DE!
 
Forrás: Paramhansa Prajnanananda, Az otthon az Ashramod, Kriya Jóga Baráti Társaság, 2003
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia