Menu Content/Inhalt
Főmenü > Szellemi áramlatok > Kriya Jóga > A meditáció ereje II.
A meditáció ereje II.
ImageLegyetek ezért nagyon óvatosak. Az idő hamar elrohan. Nem tudjuk, meddig élünk. Nem tudnánk valóban megváltoztatni magunkat? És nem kezdhetnénk ezt a változást belülről? Valóban erősek akarunk lenni? Visszatérve a levélíróra, ez a fiú azt írta, hogy minden nagyon szép és jó, DE! A levélben ez állt:  „Mindig azt mondod, hogy legyünk jók. Igen, de akkor mi történik a rossz oldalunkkal? Megpróbáltam lenyomni a rosszat magamban, de nagyon gyenge vagyok. Ha melletted vagyok, minden jól megy, de ha távol vagyok Tőled, újra megjelenik a gyengeségem. Már két hét alatt! Abbahagytam a gyakorlást. Elkezdtem húst enni, noha nem értek egyet az állatok megölésével. Elkezdtem sört inni, most boldog vagyok. De nemcsak ez történt. Hanem néhány ember elkezdett újra kedvelni. Újra vannak barátaim. Mondd meg, mit tegyek?” Ez egy két és fél oldalas levél, amit tegnap éjjel kaptam.
 
Először tisztáznunk kell magunkban, hogy valóban meg akarunk-e változni! Emlékezzetek rá, hogy egyik napról a másikra nem tudunk megváltozni. Tudjátok, mennyi hónapba telt, míg szakállam ilyen hosszúra nőtt? Na, mennyi? („Kilenc” – mondják egyesek a hallgatóságból, akik tudják, hogy Baba, Hariharananda mahasamadhijakor vágta le a szakállát.) Nem, egy kicsit kevesebb, mint kilenc. Természetesen, egy éjszaka alatt nem tudtam ilyen hosszú szakállra szert tenni. Tehát, ha valóban meg akarod magad változtatni, az bizonyos időt vesz igénybe. Jön a gyengeség. A régi szokások nagyobb erővel jelentkeznek. Emlékezzetek rá, hogy amikor elkezdtünk meditálni, a rossz szokások is felerősödtek. Ha pozitív tulajdonságaid megerősödnek, a negatívok is erőre kapnak, és harcolnak benned. Állandó harc folyik. Belső harc. Ha többször így imádkozol: „Uram, adj több erőt, hogy legyőzhessem a negatív oldalam!”- az segíteni fog. A probléma akkor is jön, a nehézség akkor is jön, jönnek az érzelmek, düh és frusztráció. „Vajon a jó úton járok-e?”
 
A Bhagavad Gítában Arjuna azt mondja: „Oh Krisna, azt mondod, hogy meditáljak. Szabaduljak meg a kísértésektől. De ha ezen a módon nem érem el a megvalósulást, akkor egyrészt nem élvezem ezt az életet, másrészt viszont nem válok eggyé Istennel. Csak sodródom a széllel, mint egy imbolygó felhőcske az égen. Mi fog velem történni? Nem élek boldog családi életet, nem élek a szülők, egy feleség és a gyermekek szeretetében, de nem is élhetek a guru, azaz Isten jelenlétében, mi fog velem történni?” A Bhagavad Gítában Krisna azt válaszolta: „Oh, Arjuna, ne félj! Emlékezz rá, hogy azok, akik Engem szeretnek, soha sincsenek távol Tőlem, soha nincsenek egyedül, sohasem hagyom el őket. Bármit is tesznek, semmi nem történik hiába.” Már egy kis meditációnak is jó hatása van.
 
Most megszakítom ezt a történetet egy másik kedvéért. Élt Indiában egy swámi, egy szerzetes, aki nagyon szerető és liberális volt. Ha valaki írt neki egy levelet, hogy szerzetes szeretne lenni, nem akar többé családban élni, szeretne mindenről lemondani és szerzetessé válni, tudjátok, mit írt vissza ez a szerzetes? „Köszönöm, hogy megszólalt benned a lemondás hangja, és ilyen levelet írtál, ezennel máris szerzetessé avatlak (postai úton), és itt küldöm Neked a narancsszínű szerzetesi ruhát. Mostantól a neved a Lemondás Szerzetese.” Amikor az a férfi a levelet írta, éppen összeveszett a feleségével. Néhány nappal később azonban minden jóra fordult közöttük, és elfelejtette a levelet. Olyan is volt, hogy egy férfi meglátogatta, és azt mondta: „Szeretnék itt maradni veled, tetszik ez a környezet, szeretnék a tanítványod lenni, avass engem szerzetessé”. -  „Most rögtön szerzetes lehetsz, menjünk a Gangeszhez, hogy megmártózz benne. És itt a narancsszínű ruhád.” - Néhány nap után azonban ez az ember elkezdett a családjára gondolni, a feleségére, a gyermekeire, a munkájára, és azt mondta a swáminak: „Swamiji, haza kell mennem néhány napra”. - „Miért?” - „Valamit el kell intéznem, azután visszajövök.” - Az ember hazament, és telt-múlt az idő, eltelt egy év, két év, és csak leveleket írt a swáminak. - „Még mindig van dolgom itthon.” - Néhány tanítványnak bizony ez nem tetszett, és egy napon megkérdezték a swámit, hogy miért ilyen toleráns, miért viselkedik így. „Ti vagytok a guruim, hogy tőlem ilyet számon kértek?” - tette fel a kérdést a swami. „Nem, de hogy-hogy mindenkit beavatsz a rendbe? Itt van ez a személy is, akit szerzetessé avattál, mégis a családjával él.” - „Na és, akkor mi van? Legalább egy rövid ideig swamiként élt, legalább egy hétig swami volt. És az egy hét szerzetesi lét biztos meghozza a gyümölcsét, lehet, hogy már a következő életében!” - Tehát a legkisebb dolog sem múlik el úgy, hogy ne hozná meg a maga gyümölcsét. Már egy kis meditáció és ima sem történik hiába. Hát még, ha rendszeresen és folyamatosan csinálod! Minél jobban gyakorlod, annál nagyobb erőre teszel szert. DE! (Nagy nevetés a teremben).
 
Talán ismeritek Sita történetét, aki visszakerült Sri Lankáról a családjához. Sita annyira hálás volt azoknak, akik ebben férjét, Rámát segítették, hogy mindenkit meg akart ajándékozni. És elkezdett ajándékokat osztani. Hanumánra került a sor. Hanumánnak egy igazgyöngyből készült nyakláncot adott. Felrakta a nyakára. Tudjátok mit tett Hanumán a nyaklánccal? Letépte a nyakáról, és minden egyes gyöngyszemet széttört a fogával, majd megnézte, mi van benne. Sita nagyon felháborodott ezen: „Olyan gyönyörű ajándékot adtam neki, és lám, most mit tesz vele!” - Eszembe jutott most az a helyzet, amikor nemrégiben kaptam egy tanítványtól egy borítékot. A borítékban egy csekk volt. Amint megkaptam a borítékot, anélkül, hogy kinyitottam volna, azonnal odaadtam az ashram egy munkatársának. A tanítvány azonban igen boldogtalan lett. „Adtam neki egy csekket, ki sem bontotta a borítékot, meg sem nézte, hogy mennyi pénzt adtam az ashramnak. Még azt sem mondta, hogy köszönöm.” Elvárások. A tanítvány meghatározza, hogy milyennek kellene lennie a tanárnak, hogyan kellene viselkednie.
 
Ebből megtanultam a leckét, és ha borítékot kapok, kinyitom, megnézem a csekket, és megköszönöm. Hanumán tehát szétharapta egyesével a gyöngyöket. Sita bepanaszolta Hanumánt férjénél. Ráma azt mondta: „Javaslom, kérdezd meg Hanumánt, miért teszi ezt a gyöngyökkel”. Hanumán a kérdésre így válaszolt: „Azt nézem meg, hogy ott van-e Ráma és Sita minden egyes gyöngyszemben”. Értitek? Kezdjétek el a változást ma. Legyen Vamana a kapuőrötök. Valaki így imádkozott Istenhez: „Uram, a szolgád vagyok, Téged akarlak szolgálni”. Mire Isten az alábbit felelte: „Kedves gyermekem, hogyan akarsz te engem szolgálni, mikor én szolgállak téged. Éjjel nappal téged szolgállak. Amikor fáradt vagy, és lefekszel aludni, mit gondolsz, ki lélegzik benned? Eszel, de mit gondolsz, ki emészti meg benned az ételt? Éjjel-nappal én dolgozom benned.”
 
Ezért szeressétek Istent!
 
Csukjátok be a szemeteket. Ma egy különleges nap van, Vamana, a törpe születésnapja. Isten bennünk van. Érezd Isten jelenlétét. Ha nem próbálunk meg jók lenni, nem találjuk meg Istent. Ezért próbáljuk meg újra és újra, a hibák ellenére is. Legyen több szeretet bennünk, imádkozzunk többet! Isten és a guruk áldása legyen mindannyiunkon. Om, Ámen.
 
Forrás: Paramhansa Prajnanananda, Az otthon az Ashramod, Kriya Jóga Baráti Társaság, 2003
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia