Menu Content/Inhalt
Főmenü > Szellemi áramlatok > Gnoszticizmus > Gnózis, gnoszticizmus, gnosztikus irányzatok
Gnózis, gnoszticizmus, gnosztikus irányzatok
ImageGnózis, gnoszticizmus, gnosztikus irányzatok Sokszor elhangzik manapság a Gnózis vagy a gnoszticizmus fogalma. A Gnózis általában valami titokzatos, és az elfogadott értékrenddel szemben leleplező eszmeként kerül a köztudatba. Információra éhes világunk a gnosztikus iratok felfedezésében a szenzációt látja, és a Gnózis kapcsán akár pro, akár kontra vélemények hangzanak el, mindig az igazság és hamisítás, a tények és a vélt tudás körül zajlik a vita. Nem szeretnénk ezen a helyen a Gnózis kapcsán mostanában divatos témákban (mint a Júdás Evangéliuma, vagy a Da Vinci kód) állást foglalni, azonban éppen gnosztikus szempontból elgondolkodtató, hogy miért időszerűek ezek a kérdések. Mi a Gnózis valójában? Mit üzennek a mai kor emberének a régi időkből előkerült gnosztikus iratok, és mi vonz oly sok embert a gnoszticizmus témájához?

A Gnózis tudás


A Gnózis görögül tudást jelent. Mit takar azonban ez a fogalom? Sok mindenről állítjuk, hogy tudjuk, de ennek a kijelentésnek számtalan árnyalata van. A gnosztikus tanokat a hagyományos hitelvek dogmatikus követői szívesen állítják be bonyolult és zavaros fantáziaszüleményeknek. A gnosztikusok számára azonban végtelenül egyszerű a meghatározás: a Gnózis igazi, belső tudást jelent.

Az ember megszokta, hogy azért tud valamit, mert eljutott hozzá az információ. Információs társadalomban élünk, és ma már a materialista szemléletű ember is magától értetődőnek tartja, hogy az anyagot áthatja valami olyan törvényszerűség, mely akár rendezőelvként, akár kaotikus hatásként, de folyton áramlik minden megnyilvánulás között. Ha a jelenségek jellegének és a köztük lévő összefüggéseknek a tényét információnak nevezzük, akkor a tudást a tények ismeretének is nevezhetnénk. Ez az alapvetően külső megközelítés azonban azt feltételezi, hogy a dolgok olyanok, amilyenek, tehát egy információ vagy igaz, vagy nem. Honnan tudjuk azonban, hogy valami igaz vagy sem? Mihez képest igaz az, amit igaznak tartunk? Az ismeretszerzés megszokott eszközei a tények gyűjtése, és a gyűjtemény elemeiből új következtetések levonása. Honnan vesszük azonban a tényeket és a magabiztosságot, hogy amit összerakunk belőlük, az megállja a helyét? Korszakunk hatalmas jelentősége, hogy a tudásnak ez a megszokott képe összeomlik, és mindenről kiderül az ellenkezője, hogy aztán azt is megcáfolják, és a cáfolatot és a cáfolat cáfolatát is, és aki egy kicsit is őszintén szemléli a tudomány, a vallás vagy akár a társadalom hétköznapi kijelentéseit, az ezeket végül is kilátástalanul bonyolultnak, homályosnak, és a valódi tudás tekintetében hiányosnak látja.

A Gnózis belső tudás

A Gnózis az igazi tudást jelenti. A Gnózis azért egyszerű, mert mielőtt még bármit meghatározna, leírna vagy magyarázna, mindenekelőtt abból a tényből indul ki, hogy igazi tudás létezik. A gnosztikus világnézet alapja az, hogy az igazság előbb létezett, mint minden más. A gnosztikus irányzatok abból indulnak ki, hogy aki tudásra szomjazik, az belülről tudja: ez az abszolút tudás létezik. Miért? A válasz szintén egyszerű: minden emberben eleve benne van ez az igazság, tehát maga az igazság mondatja velünk, hogy ő létezik, és mindennek egyedül ez a létezés az értelme. Ő a kezdet és a vég, az első és az utolsó, belőle származik minden valódi tanúság és kinyilatkoztatás, és őhozzá vezet el minden, ami igaz. Bennünk van a kulcs, amellyel minden kaput kinyithatunk, mely a világhoz, a minket körbevevő dolgokhoz vezet, ahonnan a tapasztalatokon át, végül visszajuthatunk önmagunkba. Így válik eggyé mindaz, ami kint van és ami bent, így lesz a teremtés élő jelen.

A isteni és az istentelen teremtés


Számtalan leírás, magyarázat látott napvilágot arról, hogy a gnosztikusok világképe hogyan választja szét az istenit és az istentelent, és hogyan értelmezi a világ dualitását. A Gnózis követői számára azonban ezek a magyarázatok soha sem voltak olyan fontosak, mint a külső megközelítésből tájékozódók számára, akik a gnosztikusok filozófiáját meg akarták határozni. A valódi gnosztikusok soha sem akartak, és nem akarnak ma sem filozófiai tételeket felállítani. Módszereik leírása e cikk kereteit túllépné, itt most csak magának a gnosztikus eszmeiségnek a lényegéről van szó. A gnosztikus belülről igaznak ismeri fel, hogy ebben a világban, amelyben él, valami alapvetően nincs rendben. Miután tudja, hogy a tökéletesség előbbre való, mint minden más, nyilvánvaló számára, hogy ami viszonylagos, ahol a jó és a rossz váltja egymást, az nem lehet Isten, és nem is származhat közvetlenül Istentől, tehát nem isteni. Ebből persze még nem következik se az isteninek, se az istentelennek a meghatározása, de a gnosztikust ez nem is nagyon érdekli. Minden tisztán gnosztikus szöveg olyan jelképrendszert hordoz, mely a fenti alapvető felismerésektől a tökéletesség megtapasztalásához vezet el. A gnosztikus tanok azokhoz szólnak, akikben ezek a kijelentések visszhangot keltenek.

A gnosztikusok nem titkolóznak


Nem igaz, hogy a gnosztikusok bonyolult filozófiákat gyártottak, s ezeket titkon őrizgették, hogy aztán a kiválasztottakat beavassák. A kiválasztottak azon egyszerű oknál fogva indulnak el a belső ismerethez vezető úton, mert erre az elhatározásra jutnak. Sohasem egy külső tekintély döntött vagy dönt arról, hogy ki a kiválasztott, hanem elvileg minden ember kiválasztott, a léte által, az élete értelme által, azon tény miatt, hogy ember, feltéve, hogy emberléte célját és értelmét keresi, és azt be akarja tölteni. A valódi beavatás az önmagunk legbelső világa felé vezető út. Aki szabad akaratának isteni rendeltetését felismerve ezen az úton elindul, az kiválasztottá válik. Kiválik a tudatlanság külsőségeiből. Megérti a gnosztikus tan lényegét, mert a saját felismeréseivel összecsengőnek ismeri fel. Ismeri a Gnózis hívását, a valódi tudás felé hajszoló belső erőt, és lépésről lépésre egyre többet tud az eredeti isteni teremtésről, ami a külső tudás számára hermetikusan zárt marad. Sohasem a gnosztikusok zárták el a tudásukat az úgynevezett kívülállókkal szemben, hanem önmagát zárja ki, aki nem keresi a Gnózist. Márpedig minden vonzalom a külsőség felé - legyen az felszínes vallásosság vagy múlandó javak utáni önző vágy - szembefordul a belső tudással.

A gnosztikus tanok eredete


Az apokrif evangéliumok tanúsága szerint a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Mielőtt a tantételeket elkezdték kanonizálni és a vallást a hatalom szolgálatába állítani, egy hatalmas spirituális impulzus, egy rendkívüli hatósugarú szellemi mozgalom ragadott meg számtalan embert, függetlenül az eredeti beállítottságától. Ez a mozgalom belső megmozdulást, megrendülést és a tökéletesség belső átélése iránti vágyat keltett az emberekben. Ez a Gnózis lényege. Nem a tanok egyes irányzatai, nem egyes közösségek voltak gnosztikusok, hanem az a beállítottság, hogy minden ember hivatott a belső tudásra, Isten közvetlen megtapasztalására. Gnosztikus kereszténység néven maradt fenn ennek a mozgalomnak az emléke, azon kevés forrás alapján, amelyek túlélték az üldöztetést. Pedig eredetileg ez volt maga a kereszténység és az igazi, belső vallásosság, mielőtt a hatalmi tényezővé terebélyesedő külső vallás önmagát a hivatalos kereszténységnek tekintve kiirtott minden más szellemiségű irányzatot, különösen pedig a belső tudás híveit. Teljesen érdektelen, hogy ebben a kultúrkörben a görög nyelv ezt éppen Gnózisnak nevezte. A belső tudás, az igazi ismeret, Isten ismerete minden vallás születésénél jelen volt, és számtalan embert indított el a szellemi úton. A Gnózis minden belső vallás lényege. Lao Ce Tao-nak nevezte, Buddha Megvilágosodásnak, Hermész Triszmegisztosz Logosznak, ma azt mondjuk tudás. Igazi belső ismeret.
 
Forrás: www.lectorium.hu  
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia