Menu Content/Inhalt
Patandzsali: Jóga-szútra IV.
A BETELJESEDÉSRŐL

Image1. A beteljesedést születés, növényi szer, ige, kiégetés és révület szüli.
janmaushadhi-mantra-tapah-samadhijah siddhayah
2. Másik létállapotba születés a Természet betöltöttségéből következik.
jaty-antara-parinamah prakrity-apurat
3. A kiváltó nem az igazi ok, bár a Természet gátjait átszakítja, miként a földműves.
nimittam aprayojakam prakritinam varanabhedas tu tatah kshetrikavat

Magyarázat: A beteljesedés rendkívüli tudatállapotot jelent, átlépést magasabb megismerési síkra. Ez az átalakulás művi és természetes módszerekkel idézhető elő. Az 1. szútra fogalmainak vizsgálatából kiderül, hogy valójában egyre finomodó, egyre tudatosabb eszközök soráról van szó. A születés a beteljesedés állapotának természetes kialakulását jelenti. Ekkor a tudat előző tapasztalásai révén mintegy "éretté" válik a magasabb állapotok megélésére, vagyis a beteljesedés a tudat természetes, készen kapott állapotát jelenti. Hasonló állapotokat lehet elérni a hitből táplálkozó igékkel, a vágyak kiégetésével, és a révület által. Ezek a módszerek az elme szándékos befolyásolására irányulnak. A legdurvább módszer külső, anyagi eszközökkel hat a tudat működésére, az eszme és kiégetés szellemibb eszközökkel próbálja megvalósítani ugyanezt, míg a révület már kizárólag belülről kísérli meg feloldani a magasabb megismeréstől elválasztó tudati akadályokat. Minél kisebb mértékű a tudatosság, annál kevésbé valószínű a beteljesedés állapotának állandósulása, illetve annál nagyobb a veszélye annak, hogy a tudat rabjává válik a természetellenes úton kiváltott állapotnak. A tapasztaló ugyanis ekkor nem teremt, hanem csak elősegít bizonyos folyamatokat, ahogy a földműves a növény sarjadását. Igazi megoldást csak a tökéletesen megismert és uralt út, a révület jelenthet.

A TUDAT KIALAKULÁSÁRÓL

4. Egyedül az önösség alakítja ki a formáló tudatállapotokat.
nirmana-chittany asmita-matrat
5. A sokféle működésben egy tudat az oka a többinek.
pravritti-bhede prayojakam chittam ekam anekesham
6. Ezek közül az elmélyedésből születő tudat nem hajlamosít.
tatra dhyanajam anashayam

Magyarázat: A tudatot - a tapasztalás állandóan változó színterét, foglalatát - a tapasztalás kisajátításának ösztöne, az önösség alakítja ki. A tudat akkor születik, amikor az énség nélküli Alany, az Ember, egyesülvén a Természettel, önmagaként éli meg a Világost, azaz az Eszméletből, énképzetből és észből álló belső szervezetet. A szemlélő számtalan tudattal bír, amelyek egymást szülik és ösztönzik, mint a térbeliség tudata, az időbeliség tudata, a pillanatnyi tapasztalás tudata, az énség tudata, amelyek kölcsönösen gerjesztik és meghatározzák egymást. Ezt az összefonódást átlátva, ebben elmélyedve a tapasztaló mentesül a tudatot újra meg újra korlátok közé kényszerítő hajlamoktól.

A TETTEKRŐL ÉS AZOK EREDMÉNYEIRŐL

7. Az Igázó tettei nem feketék és nem fehérek, míg másoknál háromfélék.
karmashuklakrishnam yoginas trividham itaresham

Magyarázat: A pillanatnyi tapasztalás tudata a cselekvésben vizsgálható. Ezek vagy konkrét tettek, vagy pedig megmaradnak az élmények minősítésének szintjén. A minősítés háromféle lehet: Világos, Ragaszkodó vagy Homályos. Míg a közönséges tudatot a korábbi tettek hajlamai alakítják, és így mind a három minősítés jellemző rá, az önösségen túlemelkedett ember cselekvései és tapasztalásai nem jellemezhetők a minőségek kategóriáival.

8. A háromféle tettekből csak a termések minőségének megfelelő benyomások nyilvánulnak meg.
tatas tad-vipakanugunanam evabhivyaktir vasananam

Magyarázat: Ha a megítélés a létet Világosra, Ragaszkodóra és Homályosra osztja, és az ember ennek megfelelően tevékenykedik, akkor ennek a megkülönböztetésnek szükségszerűen a tapasztalásban is meg kell jelennie, vagyis az ember törvényszerűen jót és rosszat, örömteljeset és szenvedésteljeset fog átélni.

9. Bár a tettek és benyomások között keletkezési helyüket és időpontjukat tekintve látszólag nincsen összefüggés, mégis összetartoznak, mert egylényegű az ösztönzés és az emlékezés.
jati-desha-kala-vyavahitanam apy anantaryam smriti-sanskarayor ekarupatvat
10. És ezek kezdet nélküliek, mert a sóvárgás örök.
tasam anaditvam chashisho nityatvat

Magyarázat: Bár a mindenkori sorshelyzet és a korábbi cselekvések közötti összefüggés általában rejtett, mégis kimutatható a "jó és rossz tettek" és a "sorsszerű események" közötti kapcsolat. A lét ugyanis nem tudattól független valóság, hanem hozzá a korábbi megismerések emlékképei tapadnak. Ebből a nézőpontból tekintve a külvilág jelenségeihez a tudat mélyéről felmerülő ösztönzések, bevésődött emlékképek kapcsolódnak. Ezek ismételt felbukkanása a létet egyre inkább megszokott világgá merevíti. Ha kutatni kezdjük az ösztönzések mögötti emlékképeket, akkor nem leljük azok kezdetét, hiszen végső soron az ősi szenvekben gyökereznek. Ezek pedig időtlen idők óta fennállnak a tapasztalás hátterében, és mindaddig fennmaradnak, míg meg nem valósul az Egyedülvalóság állapota.

11. Az ok és a gyümölcs, a hajlam és annak támasztéka összetartoznak. Ezért ha ezek megszűnnek, megszűnnek az ösztönzések is.
hetu-phalashrayalambanaih sangrihitatvad esham abhave tad-abhavah

Magyarázat: Az ösztönzések nem önmagukban léteznek, hanem termések csupán, okra vezethetők vissza. Okuk a vágyakozó, szenvek által befolyásolt tudat. Ezért ha megszűnik az ok, az ösztönzések iránti hajlam, akkor eltűnnek a gyümölcsök, a hajlamot alátámasztó ösztönzések is.

AZ IDŐRŐL

12. A múlt és a jövő magából adódik, mivel a dolgok útja megtörik.
atitanagatam svarupato 'sty adhva-bhedad dharmanam
13. A dolgok lényegük szerint megnyilvánult vagy rejlő minőségűek.
te vyakta-sukshmah gunatmanah
14. A dolgok önazonossága a változások egyazonosságából következik.
parinamaikatvad vastu-tattvam

Magyarázat: A III. 13.-16. szútrák már tárgyalták az idő tényét, és azt a dolgok változásának folyamatából vezették le. Ez a változás akként is megragadható, ha a dolgok lényegét jelenlevő (korábban rejlőből megnyilvánult) és rejtett (majdan megnyilvánuló) minőségek összességeként fogjuk fel. A folytonos változásban lévő dolog önazonosságát (például, hogy ugyanarról a folyóról van szó) a változási folyamatok egyazonossága adja.

A DOLGOK TAPASZTALÁSÁRÓL

15. Ha egy dolog változatlan, a tudatállapotok különbözősége szerint különböztetődik meg tapasztalása.
vastu-samye chitta-bhedat tayor vibhaktah panthah
16. Ha egy dolog nem egy tudat függvénye, hogyan lehetne megismert?
na chaika-chitta-tantram vastu tad-apramanakam tada kim syat
17. Tekintve, hogy a dolog beárnyékolja a tudatot, az egyszerre lesz megismert és meg nem ismert.
tad-uparagapekshitvach chittasya vastu jnatajnatam

Magyarázat: Mi van akkor, ha a vizsgált tárgy nem egyértelműen változó (folyó, ember), hanem változatlannak, maradandónak tűnik (hegy, Patandzsali Jóga-szútrája)? Ebben az esetben is különbözőnek tapasztaltatik, mégpedig a rátekintő elme különböző színezettsége miatt. Jókedélyű tudat - "kéklő hegyóriás", rosszkedélyű tudat - "döglesztő kapaszkodó", értő tudat - "csodálatos irat", értetlen tudat - "zagyva badarság". Az a tény viszont, hogy a megismert dolog mindig a rátekintő tudatfüggvénye, azt a problémát veti fel, hogy megismerésének szintjét mindig a megismerő tudat szintje határozza meg. Így a szilárd, dologi valóság lebontása nem annak tudomásul nem vételét jelenti, hanem azoknak a tudati- és lét-síkoknak a bejárását, amelyeken keresztül a tárgyi világ kialakult. Ez pedig a figyelem, az elmélyedés és a révület megvalósításával lehetséges.

A TUDAT TERMÉSZETÉRŐL

18. A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik.
sada jnatasth chitta-vrittayas tat-prabhoh purushasyaparinamitvat
19. Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány.
na tat svabhasam drishyatvat
20. És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként.
eka-samaye chobhayanavadharanam

Magyarázat: A 19. szútra egyértelműen rámutat, hogy az úgynevezett "objektív valóság" körébe a valóság objektív voltát feltételező tudat is beletartozik. Nem igazi tapasztaló, hanem a tapasztalás szerve, aminek lencséje lényegesen torzítja a tapasztalt képet. Mivel "ugyanarról" a valóságról gyakran többféle képet is kapunk, a képek különbözőségéből és sajátosságából kiindulva közvetetten megtapasztalható maga a képalkotó tudat is. Ha pedig tapasztalható, akkor nem alanyi, hanem tárgyi léttel bír. A megismerés fénye egyedül a mindenkori tudatra rátekintő Emberből ragyog.

21. Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés.
chittantara-drishye buddhi-buddher atiprasangah smriti-sanskarah cha
22. Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját.
chiter apratisankramayas tad-akarapattau svabuddhi-sanvedanam

Magyarázat: Ha az Ember egyszerre több tudatba látna, úgy mindegyik tudatban tükröződne az összes többi is. Könnyen belátható, hogy ez gyakorlatilag lehetetlenné tenne minden megismerést, következtetést, valamint a tudatállapotoktól való függetlenedést is. Az a pont, amelyről rátekintünk a tudatra, valójában kívül esik a tudat területén. Ez az öneszmélet az öntudat mozdulatlan középpontja, amelyből a mindenkori tudat kialakul.

23. A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való.
drashtri-drishyoparaktam chittam sarvartham
24. Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik.
tad asankhyeya-vasanabhish chitram api parartham sanhatya-karitvat

Magyarázat: A tudatok változatossága is célt szolgál. A sokféleképpen tarkított tudatállapotok középpontjából ugyanis különbséget tehetünk tudat és tudat között, kitűzhetjük a tudat átalakításának célját és irányát. Ebből a pontból az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bármilyen állapotot, tapasztalatot, színt magára öltő tudat működése végső soron nem önmagáért való, hanem az Emberért. Igazi célja pedig az, hogy önmagát megmutassa, és ezzel magasabb megismerések felé segítsen.

A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL

25. A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése.
vishesha-darshina atma-bhava-bhavana-vinivrittih
26. Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat.
tada hi viveka-nimnam kaivalya-pragbharam chittam

Magyarázat: A megkülönböztetés lényege, az Alany és a Tárgy különválasztása. Ennek tökéletes szintje az addig alanyiként átélt tudatnak tárgyként, látványként történő szemlélése. Ekkor az énen felülemelkedett Alannyal, az időtlen Emberrel való azonosulás révén eltűnik a személyiség, és a szemlélő egyetemessé, Egyedülvalóvá válik.

27. Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak.
tach-chidreshu pratyayantarani sanskarebhyah
28. Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban.
hanam esham kleshavad uktam

Magyarázat: Még ebben az állapotban is felmerül annak igénye, hogy a létet valamiképpen, valamilyen szempontból, vagy cél érdekében szemléljük. A tudat résein befurakodó ösztönzéseket visszahúzódással illetve elmélyedés révén lehet kiküszöbölni, amint azt a II. 10.-11.szútrák ismertetik.

AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL

29. Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a "Törvény felhő" révületet.
prasankhyane 'py akusidasya sarvatha viveka-khyater dharma-meghah samadhih
30. Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések.
tatah klesha-karma-nivrittih

Magyarázat: A szenvek végső kioltása a Teljesség iránti vágyakozás megszüntetését jelenti. Ha az ember még ezzel szemben is vágytalan, akkor tárulnak fel az ember előtt a lét végső törvényei.

31. Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár.
tada sarvavarana-malapetasya jnanasyanantyaj jneyam alpam

Magyarázat: A szenny a szenvekre utal. Ha ezek eltűnnek, eltűnik a világ, a látvány vonzereje is. Bármi megismerhető, de semmi sem köti magához a megismerő figyelmét.

32. Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér.
tatah kritarthanam parinama-krama-samaptir gunanam
33. És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható.
kshana-pratiyogi parinamaparanta-nirgrahyah kramah

Magyarázat: Ekkor tárul fel a látvány igazi célja, amely mindig is az Ember és a Természet végső szabadsága volt. Ekkor a Természet minden eddigi törvénye szertefoszlik, a térbe, időbe és formákba rendezett világ elemeire hullik szét, és feloldódik a végtelenné tágult szemléletben. Kiderül, hogy minden eddigi esemény és megismerési pillanat ezért a végső állapotért született, ebből érthető, és ebben ér véget.

34. Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása.
purushartha-shunyanam gunanam pratiprasavah kaivalyam svarupa-pratishtha va chiti-shakter iti
 
Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László,
Patandzsali: JÓGA SZÚTRA (AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE)
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk