Menu Content/Inhalt
Főmenü > Életvitel, önismeret > Természetes család > Az önmérgezésről és a gyermekek betegségeiről
Az önmérgezésről és a gyermekek betegségeiről
ImageNem a fájdalom megszüntetése a lényeg a betegség és a szenvedések kérdésében, hanem az, hogy tulajdonképpen miért, milyen vegyi - biológiai folyamatok következtében jön létre a belső testi (szervi) rombolódás. Az hogy milyen lelki és szellemi zavarok és feszültségek, rejtett vagy nyílt ambíciókból eredő nyílt haragvások és rejtett gyűlölködések, illetve folyamatosan átélt csendes - jogosnak képzelt! – neheztelések hozzák létre azokat a biológiai (szervi) rombolódásokat (káros és kóros elváltozásokat), amelyeket a fájdalom és a testi szenvedés jelez. Az orvostudomány ezt a hormonális és más jellegű önmérgezési folyamatot immun rendszeri zavarból eredő következményként kezeli és a zavart (a bajt!) a test szintjén próbálja különböző gyógyszeres erősítésekkel, vagy erőszakos beavatkozásokkal megszüntetni. Holott testi-immunrendszeri zavarról mindössze annyiban lehet szó, amennyiben az immunrendszeri zavarok (az egész szervezeti szintjén működő, belső egyensúlyi-kiegyenlítődési zavarok) leképezik a szellemi-lelki zavarokat. De ne hatoljunk be illetéktelenül az orvostudomány részeredményekkel terhelt életterületére, mert ezáltal a biológiai folyamatok labirintusába tévedünk és úgy járunk mint a sólyom, amely nem tudott a kerítésről elrepülni miután társalgott az ólbeli baromfiakkal. A magyar nyelv tökéletesen tájékoztat és találóan mondja, hogy mi történik, amikor haragszunk és gyűlölködünk: mérgelődünk!
 
Mérges vagyok, amikor haragszom valakire vagy valamire, és tényleg, e nyelv által biztosított metafizikai tudás birtokában már ki lehet kérdezni a jelenségről az orvosokat és biológusokat, és amennyiben tényleg eléggé tájékozottak a szakmájukban, visszaigazolhatják, hogy amikor haragszunk, dühöngünk, hisztériázunk, haragszunk, neheztelünk valakire vagy valamire folyamatosan, olyankor a szervezetünk, egészen pontosan a mirigyeink (bizonyos mirigyeink!) különböző hormonális mérgeket (mérgező genetikai információkat tartalmazó élet- és halálnedveket) állítanak elő és küldik szét a szervezetünkbe. A hormonális nedveket tartalmazó linfarendszer széthordja ezeket a mérgeket az egész szervezetünkben. És nem is akármelyik mirigyünk kezdi termelni (nem véletlenszerűen!) a hullaméreghez hasonlatos hormonális mérgeket és nem akárhova szállítja a linfarendszer a huzamosan fenntartott és intenzíven átélt mérgelődéseink következtében  a szervezetünk által termelt mérgeket, hanem azok a mirigyek, amelyek azokhoz a testrészeinkhez tartoznak, amelyek kapcsolatban állnak azzal a spirituális erőtérrel amely a haragunk tárgyát képezi.
 
Ha szerelmünkre, illetve élettársunkra haragszunk, vagy ha féltékenyek vagyunk, a mellékvesék mérgezik a vese, illetve a deréktájék szerveit, ha szüleinkre,  gyermekeinkre és általában a családtagjainkra, a hasnyálmirigy mérgezi a gyomrot, a patkóbelet és általában a gyomortájékot. Ha önérzeti, személyiségi gondjaink vannak, a csecsemőmirigy mérgezi a szívet és a szívtájékot, ha viszont szerelmi - élettársi viszonyunk zavartsága (pl. érzelmi kifejezési képtelenség, féltékenység, a pár elvesztésétől való félelem, stb.) párosul az személyi tudat fejlődési, illetve az önérvényesítési (hiusági, önérzékelési, önérzeti, becsvágyi és a partner fölötti uralkodási) problémákkal, akkor már a Skorpiói testrészünkhöz tartozó petefészek, illetve a prosztata mirigyei kezdik a medencetájéki szerveinkbe a romboló mérget és szélsőséges esetekben a halálos mérget is „kitermelni”. Ha sors-elfogadási, sors-feldolgozási problémáink miatt kénytelenek, de ugyanakkor képtelenek is vagyunk lenyelni a sors-nehézségeinket és finoman bár, de gyakran összeszorul a torkunk haragunkban, vagy akárcsak finom, a sorsunkkal szembeni méltatlankodásunkban is, a torokmirigyünk termeli a mérget és rombolja - zavarja meg vagy a saját, vagy a környékén levő szervek működését, károsítja épségüket. A leggyakoribb viszont, hogy ezt az egészet egyszerre éljük át, a sok eltusolás - elfojtás után minden tőr ránk, vagy legalábbis ezek a nagy része és ilyenkor a homlokmirigy vagy/és az agyalapi mirigy kezdi termelni a hormonális mérgeket, aminek az első jele a fej és ízületi fájdalmakkal járó meghűlés, illetve e huzamos és gyakori hűléses megbetegedések. Nem a hideg okozza tehát a gyulladással járó hűléses betegségeket, hanem azok csak jelzik, hogy gondolatban - és képzeletben - nagyon támadunk valakit, valakiket, illetve valamit (pl. a saját „szerencsétlen” sorsunkat).
 
Ezért van az, hogy tartózkodhatunk - lehetünk, ülhetünk - bármilyen hideg helyiségben, amennyiben nem félünk attól, hogy meg fogunk hűlni, nem is hűlünk meg, ha az előző napokban sikerült folyamatosan és egyáltalán nem haragudni senkire és semmire sem. Máskor viszont, amikor sikertelenségeink és kudarcaink hatására „jól kivertük a biztosítékot”, elég egy fagylalt sietős elfogyasztása, vagy az, ha a nyári szellő kellemesen fújdogálja az izzadt arcunkat és máris „rajtunk ül a hűlés” a legnagyobb nyári kánikula közepén. Megjegyzem: általában nem akkor történik meg pl. a hűlés, amikor átéljük a hirtelen támadó - méltónak képzelt! - haragunkat, nem a hosszas dühöngés, vagy a huzamos neheztelés közben történik meg a hűlés, még akkor sem, ha esetleg tényleg nagyon hideg van ott, ahol a negatív szenvedélyes átélések közepette tartózkodunk, hanem amikor a hűlést látszólag kiváltó külső okkal: a hideggel (széllel) való találkozás két - három nappal később, néhány nappal a haragos, illetve a dühöngő, vagy hisztériázó átéléseink után jön létre. Akkor tehát, amikor az illető mirigynek volt ideje bőven kitermelni a megfelelő mérgeket és a méreg nem csak, hogy jól beépült már a szervezetbe (a megfelelő szervekbe), hanem finoman már rombolni, bontani is kezdte azok felszíni sejtrendszerét. Az tehát, hogy az illető szervek, vagy testrész - testrészek meghűlnek, nem oka a hideg körülményekkel való találkozásnak, hanem maga a hűlést követő gyulladás következménye annak, hogy az illető szervek, testrészek már le voltak gyengülve (meg voltak támadva) előzőleg az önmérgezés következtében.
 
És persze, a baktériumok és a vírusok támadása, mint betegségkiváltó oknak az indoklása (magyarázata) ugyancsak a felületes természettudomány naiv gyermekmeséje, hiszen, ahhoz, hogy a természetben bárhol fellelhető és a természet egyensúlyát biztosító baktériumok rátelepedjenek és fogyasztani kezdjenek egy - egy külső testrészt, vagy belső szervet, annak a szervnek előzőleg már gyengének (támadottnak) kell lennie, az önmérgezés következtében! A hamis genetikai kódokat hordozó és a támadott szervezetbe e hamis kódokat beépíteni képes vírusok viszont - a Jó Istennek egy másik a lét egyensúlyát fenntartani hivatott csodálatos találmányai! - ugyancsak azzal a feltétellel épülhetnek be a szervezet rendszerébe, ha az előzőleg már hamis információt kapott belülről: a saját zavarosan működő hormonrendszerétől. Ez a magyarázat arra is egyébként, hogy súlyosan - halálosan - fertőzött betegek és elkülönítet betegcsoportok mellett szolgálatot teljesítő orvosok, apácák és szerzetesek miért nem fertőződtek meg, hiszen ápolás és gondozás közben sokszor úgymond testi érintkezésbe is kerültek a fertőzött (haldokló) betegekkel és halottakkal.
 
És ugyanezek a magyarázatok (romlási: belső mérgezési önrombolási folyamatok) érvényesek, a tudomány szeme elől egyelőre valamiért rejtetten működő fogak - fog gyökerek! - romlására, szuvasodására is.
 
Felmerül még az ártatlan csecsemők fertőződésének a kérdése is, de amint látni fogjuk, itt a vallásos képzetek szerinti legnagyobb isteni, illetve természeti igazságtalanság problémakörével találjuk szembe magunkat: bizony a gyermekeink 14 éves korukig ki vannak szolgáltatva az édesanyjuk (és ha árvák, akkor mind a távolban élő édesanyjuk, mind a közvetlen gondozójuk - gyámjuk) negatív és zavart (feszült) lelki, szellemi és spirituális tevékenységének, folyamatainak. - Erre a kérdéskörre a konstellációk és a betegségek közötti összefüggésekről szóló tanulmányomban  részletesebben is visszatérek.
 
A szenvedéscsomagot jelentő betegségtünetek akkor jelentkeznek, ha több apróbb fájdalomjelzést (például a szorongás, a lelkiismeret furdalás és a düh is lelki és testi fájdalomjelzéseket vált ki) nem voltunk hajlandóak észlelni és ezen jelzésekből okulva, a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani, vagyis a szükséges következtetéseket levonni. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentő és elszívó rendszer, az ambíciós ("forrófejű") és haragvó-gyűlölködő emberi individualitások képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is.
 
Persze, itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, az ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért szenvednek különböző betegségekben? E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben igyekszünk metafizikailag is értelmezni az ember ősbűnösségéről szóló, végül is igen fontos és lényeges keresztény tanítást. Erre, a metafizikai értelmezésre és árnyalásra nagy szükség van, mivel determinista koncepciójában nehezen érthető, hiszen eszerint az ember azt képzelheti, hogy ő semmit nem tehet, nem képes a személyes erőfeszítései révén feloldani és meghaladni az általános létrontás logikája szerint működő téves mentalitását, és ez a tehetetlenségi érzés löki vissza a mechanikus materialista életszemlélet elfogadásához. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül ismeretlen, vagy homályos KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerősít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az ősbűnösség zavaros tévképzete, mert minden csecsemő teste által (is) inkarnálodott lélek a maga, hiány-információkkal telített egyedi jellegzetességeit, vagyis az életére szóló spirituális fejlődési (megváltási) programját hordozza aurájában a születése pillanatától.
 
A fentiek szellemében viszont (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) az inkarnációs üdvprogramhoz , annak nehézségi arányai szerint, mint esetleges rombolási tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan kiolvashatók a diszharmonikus fényszögek, a Retrográd bolygók, a Sárkányfarok és a Lilith helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a harmóniába-kerülést.
 
Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyek megoldásába, vagyis amely karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetőségeken keresztül történő  megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem, "az ártatlan" csecsemő egészen zsönge korában máris hozzá fog, annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk csecsemőinket eme természetes tapasztalási lehetőségektől!
 
A helyzet nagyon szomorú, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely - közvetlen - tapasztalási lehetőségektől mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban az aurájában, vagyis a tudattalanjában létező spirituális fejlődési program alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, előbb utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnőtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell jelentsen a valamikori csecsemő számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elő is idézhessék.
 
A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek...)
 
Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten és így fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a felnőtt ember tudata elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni az őt kényelmetlenül érintő problémákról, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.

Szerző: Kozma Szilárd
www.kozmaszilard.hu
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia