Menu Content/Inhalt
Főmenü > Életvitel, önismeret > A bűntudat feloldásáról
A bűntudat feloldásáról
Image„Bűneink” szörnyű súllyal nehezednek ránk mindaddig, amíg hiszünk a „véletlenekben”. Mikor megtapasztaljuk azt, hogy minden Véletlennek hatalmas, sorsszerű jelentősége van életünkben (hisz alkalmat teremt szembesülnünk azzal, akik vagyunk, akik lenni szeretnénk, aki az árnyoldalunk is), rögtön megkérdőjeleződik a bűntudatunk hitelessége... !

Hiszen nincs olyan ember a földön, aki ne a boldogságot keresné, aki ne az elismerést és a szeretet megtapasztalását vágyná. Akkor meg miért gondoljuk, hogy nem minden pillanatban azt tesszük, ami a maximális teljesítmény az adott helyzetben tőlünk? MOST  éppen erre vagyunk képesek, a legjobb szándékunk szerint!

Az is igaz, hogy aki éber, az figyeli, érzékeli a tettének visszahatásait: jót, vagy feszültséget keltenek-e lelkében a következmények? Ám ne feledjük, éberségünk sem egyforma… Aki viszont már ébredezik, annak tudnia kell, hogy ott, akkor, abban a helyzetben és saját érettségi állapotában ez volt a maximum, amit megtehetett. A tapasztalatokat leszűrve pedig egyre fejlődünk, és esélyt kapunk arra, hogy a legközelebbi hasonló helyzetben már másképp reagáljunk: szeretet-telibben, éberebben, békésebben… Ám most még nem voltunk többre képesek – azaz ha feltesszük, hogy a világ egységben, rendezetten működik az Isteni elfogadás által -, akkor ebben a tér-idő-koordinátában épp erre a tettünkre, reagálásunkra volt szükség! Ez kellett ahhoz, hogy minden résztvevő azt tapasztalhassa meg, amire pont szüksége volt, hogy megfelelően fejlődhessen: ezáltal jobban megismerhesse önmagát, tetteinek hatásait és visszahatásait, az adás- és elfogadásbeli képességét stb. Így volt  akkor teljesen kerek és tökéletes a Világ. Persze a Világ is egyre tökéletesedik…

Mindenki a saját útján kell, hogy járjon, ebben segíti őt a környezete, élete eseményei is. Amennyiben tanulmányozzuk az asztrológiát, a numerológiát, kézanalízist, a különböző szimbólum-rendszerekben a születésünkkor fennálló energiáink által meghatározott életsorsot és –feladatot, nyilvánvalóvá válnak számunkra az előre meghatározott főbb életesemények! Sorsunkban a „MIT élünk meg” már adott, de a HOGYANról mi dönthetünk: hogyan élem meg az eseményeket, a kapcsolataimat, az érzéseimet, a szeretetre való képességemet. Ebben szabad akarattal dönthetünk. Igen jó eszköz az egyre harmonikusabb megélések kialakításához az éber figyelem, az önismeret, a jelenre való összpontosítás útján a belső forrásunk keresése és megtalálása (istennel kapcsolatban lévő lelkünk felismerése).

Ha tettünk, reagálásaink utólag akár a lelkiismeretünk, akár mások rosszalló véleménye révén elítélendőnek látszik, akkor érdemes a következmények felismerésének segítségével fejlődnünk, és a legközelebbi hasonló helyzetben esélyt adnunk magunknak a szeretet-telibb reakcióra! Bűntudattal, szorongásokkal, önsanyargatással elfojtjuk magunkban az ítélkezés-mentes szeretet-teliség kifejlődésének a lehetőségét! A fel nem dolgozott bűntudattal rossz érzéseinknek és emlékeinknek a tudattalanunkba való lenyomásával terheljük csak magunkat.

Félreértés ne essék: nem tetteink következményeinek semmibe-vételére bíztatok! Sőt! Éberen jelen kell mindig lennünk, vizsgálva, hogyan reagál a másik ember, mit okoztunk neki és magunknak a reakciónkkal, mit éreztünk közben és utána, mit tehettünk volna másképp! Igen, fel kell vállalnunk magunk és a világ előtt, amilyenek ekkor voltunk! Ám ez által a tapasztalás által bölcsebbé válván nem a bűntudatunkba és félelmeinkbe való alámerülést kell választanunk - hisz ez csak újabb feszültségeket, frusztrációt gerjeszt bennünk, ami a szeretet tiszta áramlását még inkább megakadályozza. Bátor önfelvállalásra van szükség: igen, erre voltam akkor képes, de tanultam belőle és várom a következő alkalmat, amely lehetőséget ad nekem egy letisztultabb, szeretet-telibb reagálásra!

A „tudatlanság-tudatunk” mellett jelen kell lennie a „bölcsülés-tudatunknak” is: tudjuk, hogy „majd legközelebb erre már nem visz rá a Lélek…”

Tovább is gondolván az előbbieket: nem csupán önmagunkban kell elfogadnunk a múltbeli tökéletlen tetteinket, hanem MÁSOK cselekvéseit és szavait is meg kell tanulnunk így látni! Ezáltal szép lassan kialakul bennünk egy partnerségi, építő viszonyulás az Élethez, önmagunkhoz és a többi élőlényhez, amelyben mindannyian esélyt kapunk és adunk az önismeret és a tapasztalatok fejlődésére!

Legyen áldott az Élet, minden Lény és minden helyzet.
Bizalmat kell kifejlesztenünk Önmagunk, Mások, a Sors és Isten kegyelme felé is…

Szerző: Matosics Róbertné Zsuzsanna
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia