Menu Content/Inhalt
Főmenü > Jóga > A jóga megélése Patanjali útján
 
A jóga megélése Patanjali útján
ImagePatanjali Ananta, aki a mitológia szerint, az ezerfejű kígyóisten Shésa megtestesülése a klasszikus korban (kb. i.e. 100-i.sz. 500 között) élt, és alkotta meg a Jóga Szútrákat, mely a jógikus irodalomban mind a mai napig az egyik legkiemelkedőbb alapműnek számít.

A szútrákban Patanjali a Rádzsa Jógát útját a következő 8 lépcső szerint határozza meg:

1. Jama – az erkölcsi elvetés elvei
2. Nijama – az erkölcsi elfogadás elvei
3. Asana – a testgyakorlatok végzése
4. Pranajama – a légzés uralma
5. Pratjahara – érzékek feletti kontroll megszerzése
6. Dharna – kontempláció
7. Dhjana- koncentráció
8. Samadhi – meditációs állapot

Jógikus életben való létezés, mindezek együttes gyakorlatát és megélését jelenti.

Általában az emberek elsőnek a fizikai gyakorlatokkal ismerkednek meg, mert a test egyértelmű jelzései adják tudtunkra változtatni szükséges az életünkön. Vagy azért, mert itt-ott fáj, kényelmetlenségek nehezítik a napokat, esetleg komolyabb mozgásszervi problémákkal küzdünk, eddigi életvitelünk betegségeket okozott, vagy egyszerűen nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, romlik teljesítményünk és teherbírásunk.

Haladva a gyakorlás útján az elszánt törekvő, mind nagyobb tudatosságra tesz szert, testi-lelki-szellemi határait, lehetőségeit, igényeit, viszonyait és hozzáállását tekintve. S, ahogy önmagát szemléli, idővel észreveszi, hogy mindennapjaiban is egyre tudatosabbá válik önmaga és környezetének tapasztalásában.

A jóga első két tagja ekkor kap először teret. Mivel szelíd szemlélődésben, mások megértése, s minden történés által bennünk kiváltott reakció gyökerének felfedezése, ami lehetőségként tűnik fel, hogy újabb dolgot értsünk meg magunkban, válik céllá. Az ily módon élt élet magában hordozza, hogy az erkölcsi elvetés és elfogadás elvei maguktól ébredjenek bennünk. A meghatározott részek, mely bennük foglaltatnak egymással is szoros összefüggésben állnak és érdemes úgy elgondolkodni rajtuk, hogy valóban megértsük tartalmukat, s viszonyaikat. A jama-nijama elveken végzett meditáció, és az általuk vezetett élet felszabadít a kötöttségek alól, s kioldja a belső konfliktusok görcseit. Derűs nyugalmat teremt, melyben képessé válunk a külső ingerek és impulzusok tiszta befogadására. Patanjali azért is emelte őket az első két helyre, mert ha a világhoz való viszonyban megtisztultunk, könnyebben és őszintébben tudunk magunkkal is szembe nézni, de mivel a világ bennünk születik, olyan, amilyennek eddigi tapasztalataink láttatják velünk, valójában ez fordítva is igaz.

A híd, lélek és a test között a pranajama gyakorlata, ez a jóga negyedik teste. A légzés szerepe egyértelműen fontos jelentőségű. A légzés kihat a belső szervek működésére, a szervezet általános állapotára, alapműködési rendszerekre, a mentális folyamatokra. Tehát a nélkül is érdemes végezni őket, hogy mélyebb tartalmakat fedeznénk fel, spirituális vonatkozásait megismernénk, pusztán egészségünk javítása, segítése érdekében.

A lélegzet figyelése segíti a koncentráció fejlesztését, s megtanít mint egy tanú szemével nézni csak az eseményeket, s útján belső csendesség, elmélyülés és békesség jár. Mikor megfigyeljük működését, észrevehetjük, hogy benne sokkal több történik, mint a levegő nyugodt áramoltatása. A testben keringő prána áramlására vannak hatással a légzőgyakorlatok, melyek befolyásolják a belső folyamatokat. Légzésünk minősége és milyensége rengeteg információt tartalmaz rólunk. Gondoljunk csak bele, egy-egy szituációban például félelem vagy ijedtség esetén hogyan változik. Mikor aggódunk, vagy izgatottak vagyunk, hogyan alakul át ritmusa, mélysége és ez mit mutat meg önmagunknak önmagunkról. Ha megismerjük ezeket a folyamatokat képessé válunk általuk a változást tudatosan előidézni.

A következő 4 angát belső, vagyis antar-angáknak is szokták nevezni (az első négy a külső, vagyis bahír-anga közé tartozik), mivel bennük már kimondottan a belső érzékelés, és tapasztalás válik hangsúlyozottá. Talán a pranajama, mint az a bizonyos híd, vezet át a külvilágban való megnyilvánulásból és fejlődésből a lelki utakra a külső és belső angák között.

A jóga ezen tagjai a meditációs gyakorlat lépcsőfokai. A külvilág felé forduló és onnan érzeteket közvetítő érzékszervek visszavonásával a horgonyokat felvonjuk, mik a világhoz kötnek, s ekkor az elme nyitottá és befogadóvá válik, teret kapnak belső folyamataink a kiteljesedésre. Gyakorlás által képessé válunk a megkülönböztetésre, s ez az élet minden területének újfajta szemlélését jelenti. Elválasztani a fontosat a lényegtelentől, a helyest a helytelentől, a hasznosat a feleslegestől, már önmagában is olyan képesség, mellyel sok energiát nyerhetünk magunknak és felesleges stressz helyzeteket kerülhetünk el. Önmagunkra vetítve pedig elengedhetjük a régi berögzültségekből táplálkozó kötöttségeket.

A meditációs gyakorlat célja a meditációs állapot, vagyis a szamadhi elérése. Ekkor önmagunkra ismerve meglátjuk a körülöttünk táncoló világ jelenség természetét és a hozzá való viszonyunk által teremtett dolgok mögött a valódi valóságot, s hogy minden különbség valójában önmagát különbözőképp feltüntetett egység.

A jóga nagyszerű öröksége az embernek. Külső belső folyamatai átalakítják a tapasztalás és megnyilvánulás képességeit. Akár elmerülünk a mögötte húzódó mesés történelemben, és mély filozófiai tanításaiban, akár nem, a jógában önmagától fejlődő tudatosság az élet pillanatait, az örökkévalóságba emeli, s gyakorlóját boldog élet minőségi megéléséhez segíti.

Om Shanti
 
Szerző: Kupi Regina - jóga tanár
www.antarmauna.hu
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia