Menu Content/Inhalt
Főmenü > Jóga > A Hamsa mantra elméletben
 
A Hamsa mantra elméletben
ImageMindazoknak, akik a jóga útján haladva önmaguk megismerését, megértését tűzték ki célul, fontos eszköz lehet, mely az elengedhetetlen felismerésekhez elvezet, a meditáció gyakorlata.

Mikor ennek nekikezdünk, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy elménk, mint a verdeső szárnyú pillangó, gondolatvirágról-gondolatvirágra reppen és olykor el is merül egészen színük, illatuk és ízük okozta magával ragadó káprázatban.  Az elme által vetített képek, és természete szerint végzett elemző, asszociációs tevékenysége nem hagyja a figyelmet a belső világ felé fordulni, s elmerülni a gondolatok zajával fedett békés csendességben. Elsősorban a légzésre hagyatkozhatunk az elmebéli folyamatok elnyugtatásának igyekezete közben. Mikor a figyelem a légzés folyamára összpontosul, elkezdi kiegyensúlyozottá és folyékonnyá tenni azt a tudatosság. Simán gördülnek egymásba a kilégzések és a belégzések, szüntelenül áramolva, minden feszültségtől menetesen, s táncuk ritmusába olvadva a gondolatok színes képei fakóvá válnak. Ám ebből a tapasztalásból még könnyű kiesni kezdetben… Pusztán a légzés figyelése közben oly könnyen, s gyakran tud megszökni a figyelem, nem köti le eléggé a benne való elmerülés, mert még nem képes abba beleolvadni, s vele teljesen egyé válni.

Gyakran eshet ennek felismerésekor a gyakorló abba a hibába, hogy gondolatvirágzásainak akarattal történő elfojtását kísérli meg. A meditáció fontos része az elengedés és a megengedés. A nélkül is érezhető az előzőleg említett próbálkozás eleve elrendelt sikertelensége, hogy ezek értelmét itt bővebben kifejteném. Akaratunk ereje, még inkább táplálja a gondolatok burjánzását, és ha másikkal nem is csak azzal a gondolattal tölti meg tartalmát, hogy igyekszik semmire sem gondolni, legfőképp a gondolásra nem, de attól, hogy elhúzzuk a függönyt a mozivászon előtt, még forog a film, maximum a függönyön keresztül nem tisztán látható.

Érdemes olyan elfoglaltsággal ajándékozni meg az elmét, ami bizonyos értelemben vett durvább, könnyebben érzékelhető tartalmat jelent, mint a légzés kezdetben nehezen megfogható eszenciája. Ha az elme gondolni akar, hát gondoljon, de legyen irányított, hogy mire, így szabadságát meghagyva neki érjük el, hogy mégis fegyelmezett működésével utunkat segítse.

A mantrák tudománya rendkívül mély és bonyolult ismeret. Vannak melyeket szabályok nélkül, s van melyeket, bizonyos szabályokat az ismétlésének mennyiségére, gyakoriságára, alkalmazásának körülményeire, s a befogadására való felkészültségre vonatkozólag betartva ismételhetünk. Velük az elme olyan gondolattartalmat kap, ami önön természetét éppúgy elégíti ki, mint amennyire a meditáció elmélyülését segíti. Ismétlésük, már csak a monotonitás végett is, egyfajta módosult tudatállapotot eredményez, nem beszélve azoknak a folyamatoknak az ébredéséről, amiket vibrációjuk ereje hordoz.  Ismétlésük pontossága összpontosítja a figyelmet, így általuk könnyebben válik az elme egyhegyűvé.

Létezik egy mantra, mely igen nagy jelentőségű, s ennek ellenére, alkalmazása nem korlátozott, se vallási hovatartozás, sem a mantrák tudományában való jártasság, vagy a jóga magasabb szintű gyakorlásának végzése által, sem érett bölcsesség elérése szerint. Ez a Hamsa, vagy So’ham mantra, melyet első lélegzetvételünkkor kapunk, s utolsó sóhajunkkal, leheletünkkel engedünk csak el, s e kettő között szüntelenül áramlik bennünk, s vele magának az életnek az áramló hullámzása jár át, ha még nem vagyunk tudatosak felőle, akkor is. Minden egyes belégzés a „szo”, minden egyes kilégzés közben a „ham” mantra recitál bennük, mint a légzés természetes hangjai. Ezért is mondják, hogy a Hamsa mantra folytonossága, mint ajapa japa (önmagától ismétlődő recitáció) jelenik meg, mindannyiunkban, erről még később szó esik.

Tudatosan fordulva felé, hozzásegít a légzés folyamatának és az elme tevékenységének elsimításához. Mikor a meditációs gyakorlatot megkezdjük, a légzés hullámzását figyeljük, s ha ezt a megfigyelést összekötjük a mantrával, s hagyjuk, hogy a légzéssel és figyelemmel együtt áramoljon, az elme nyugalma felé indulunk.

A mantra tartalma és jelentése igen fontos, s bár ezek ismerete nélkül is segítséget jelent az elme összpontosításában, mégis önmagunk ismeretének, felismerésének útján megértendő és megélendő állomás.  A Hamsa mantra jelentése: Én vagyok Az. vagy Az vagyok én.
 
Ahogy folyamatossá válik ismétlése: szo-ham-szo-ham-szo-ham, eltűnik a benne feltételezett sorrendiség, s csupán a ciklikusságának nyilvánvalósága marad meg. A mantra így válik a legfontosabb kérdéssé: ki vagyok, s egyben annak válaszává is: az vagyok, vagy „csak” vagyok. Persze ez így elsőre túlságosan leegyszerűsített. Hosszas elmélkedések vezetnek el mély megértéséig.

Mikor a mantrát ismételjük magunkban, sikerül figyelmünket száz százalékosan ráirányítani, a légzés áramlása, lélek-zéssé válik, s a levegő testben való áramlása, a pránikus tapasztalások kapuját nyitja. A belégzéssel magunkba fogadjuk az élet áramló energiáját, s engedjük, hogy, mint egy hullám járja és mossa át a testet, töltse meg annak belső terét, s mikor kilélegzünk, vele teljesen átadva magunkat az elengedés és elmúlás elkerülhetetlen ciklusának, a teremtés  „kicsiben” zajló folyamatát éljük meg. A lélegzés, mint az élet árama, mindent áthat, ez az, ami összeköt minden létezőt, s önmagában egyesíti őket, összekapcsolva mind, a teremtés, élet és elmúlás törvényszerűségével.

A mantra megértésével elkezdődik a téves azonosságok elengedése is. Már nem mondom, hogy a test vagyok, s nem vagyok csak a lélegzet sem. Meglátom magamban, hogy Az vagyok, az a mindent átható erő, mely ott lüktet az élet minden egyes megnyilvánulásában.  Az, ami által létrejönnek a dolgok, s mely által megszűnnek.

Van úgy, hogy a mantrát nem tudatosan kezdjük ismételni, hanem egyszerűen a légzésvezetés közben meghalljuk annak hangját, a hamsát. Tulajdonképpen ez is a célok közé sorolható, hogy ne csak mondogassuk, intellektusunkkal tudva, hogy minden belégzéssel a szo, kilégzéssel pedig a ham mantrát kell ismételni, hanem az elme csillapodtával vegyük észre magunkban, hogy a légzés természetszerűleg hordozza, s feladatunk nem több, mint a gondolatok zaja mögött meghallani, s átélni a mantrát.

Az az egyetemes létező vagyok, ami által a tapasztalati világban megnyilvánulok, s ami áthat, éltet, míg végül a benne való feloldódáshoz, a vele való egység állapotába visszavezet… Ahogy a lélegzetet hídnak mondjuk tudat és test között, úgy a Hamsa mantrával végzett lélek-zés, az az út, melyen mind előrébb haladva a Létezés Forrásáig jutunk…
 
Szerző: Kupi Regina - jóga tanár
www.antarmauna.hu
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia