Menu Content/Inhalt
Főmenü > Szellemi áramlatok > Deeksha > Sri Bhagavan élertajza
Sri Bhagavan élertajza
„Szabaddá tenni az emberiséget” ez az alapvető vágya Sri Ammának és Bhagavannak.
 
ImageEz a látomás szövi át, mint az idegpályák az egység mozgalom minden cselekedetét. Az eredete ennek a vágynak visszavezet minket egészen Bhagavan gyermekkorába, amikor még csak három éves volt. Úgy tapasztalta az egész univerzumot, mintha az ő meghosszabbítása lenne, mintha minden az ő része lenne. Az ő tudatállapota mindig is ilyen volt. Amikor Sri Bhagavan elkezdett emberekkel találkozni és tapasztalta az ő állapotukat, egyre inkább azt ismerte fel, hogy ők nem úgy tapasztalják a világot, mint ő. Azt látta, hogy ők elválasztottnak érzékelik magukat a világtól. Felfedezte, hogy ez a különállóan - elválasztva létezés érzése az, ami okozza az emberek szenvedését. Ez volt az a felismerés, ami Sri Bhagavan jövőbeli munkáját formálta. Sri Bhagavan úgy érezte, hogy az emberi tudat sokkal gazdagabb és teljesebb valóság tapasztalására képes, mint amit ma tapasztal. Visszahelyezni az embert az ő csodálatos és ragyogó természetes állapotába Sri Bhagavan szenvedélyévé vált. Így született meg a látomás.

A létezés természete a határtalan boldogság, aminek különböző minőségei vannak, mint például: szeretet, együttérzés, összetartozás érzése, belső csönd. Az ember tudata meg van bilincselve a különböző koncepciók, ideák, befolyásoló tényezők és mentális programok által. Sri Bhagavan megfigyelte, hogy amikor a tudat megszabadul, kitisztul ezektől a szennyeződésektől, nem marad más mint maga az élet, a tiszta isteni tudatosság.

Bhagavan 1949. március 7-én született egy Nattham nevű kis faluban Tamil Nadu tartományban, Indiában. Indiai tradíció szerint hisznek abban, hogy Isten megszülethet a gyermekükként. Az édesanyja, mint egy rendkívül ártatlan teremtés rendszeresen járt templomba és Krishna istenhez imádkozott, mindig ezt mondta neki: „Meg kell, hogy szüless nekem, mint a gyermekem.” Állandóan úgy látta istent, mint egy kisbaba Krishnát, aki őbenne van. Mindig beszélt is hozzá Krishna belülről, amíg várandós volt és érezte, hogy az történik pontosan, amit kért, hogy ő születik majd meg a gyermekében. Amikor a gyermek megszületett, Krishna formája eltűnt. „Talán ez befolyásolt ilyen irányba.”- mondta később Sri Bhagavan.

Ahogy Bhagavan kezdett növekedni, már egészen kicsi korától kezdve tapasztalta azt, hogy az emberek körülötte egy teljesen más valóságot érzékelnek, nem azt, amit ő és mindig azon gondolkozott, hogyan adhatná meg nekik azt az állapotot, amit ő tapasztal, aztán rájött, hogy ezt közvetíteni kell számukra. Ekkor kezdődött ez a munka, pici gyermek korában. Körülbelül négy éves lehetett, amikor egy óriási arany gömb jelent meg előtte, mindig látta, akár nyitva volt a szeme, akár csukva. Nem tűnt el soha, de nem is akadályozta a látását. Nem volt más választása, minthogy állandóan bele nézzen, szünet nélkül. És állandóan egy szanszkrit mantrát kellett énekelnie ebbe az aranygömbbe anélkül, hogy abbahagyhatta volna. Nem ismerte sem ezt a nyelvet, sem ezt a mantrát akkor. Ez alatt az idő alatt nem tudott sem játszani, sem tanulni. Ez a folyamat 18 éven át tartott, amikor végül egyszer csak hirtelen megállt. Az Aranygömb eltűnt, de Bhagavan tudta, hogy amikor eljön az idő, vissza fog jönni. Ez 1989-ben történt meg, akkoriban Bhagavan egy iskolát vezetett Ammával együtt, ahol ő volt az igazgató. A Jeevashram egy különleges iskola volt, mivel az igazgató és felesége azt látta, hogy az akkori tanítási rendszer rombolja a gyerekeket, ezért egy olyan alternatív iskolát akartak létre hozni, ahol a gyermekek kivirágozhatnak és felfedezhetik azt, hogy valóban kik is ők.

Az elsődleges fókusz az elejétől kezdve arra irányult, hogy a gyermekek megszabaduljanak az elkülönült én érzésétől, az én központú gondolkodástól. Egy félelem és versengés nélküli légkört akartak teremteni. Bhagavan mint az igazgató, főleg az iskola lelki-spirituális vezetésével foglalkozott, a gyermekeknek meditációt, spirituális és filozófiai tanításokat adott, de gyakran tanított matematikát, amiből ő maga is diplomázott annak idején és történelmet is. A gyermekek ugyanúgy elsajátították az állami követelményeket, de soha nem voltak osztályozva, összehasonlítva, megkülönböztetve, elmarasztalva, mert nem ment olyan jól a tanulmány. A tanároknak tilos volt bántani, megszidni a gyermekeket. Az igazgató és a felesége mellett mindig nagyon jól érezték magukat a gyerekek, szabadon azok lehettek, akik voltak. Egy napon ismét megjelent az Aranygömb és az egyik diák testében foglalt helyet, ő Krishna, az igazgató fia volt. Az isteni áldás aranygömbje a szívében helyezkedett el és kommunikálni kezdett vele, majd különböző misztikus állapotokat tapasztalt meg a fiú. Később Bhagavan kérte a fiát, hogy tegye a kezeit az egyik diák fejére, így kezdődött a diksha, a másik diák rendkívül mély békét, szeretetet tapasztalt meg. Majd folytatódott a történés, a gyermekek rendkívül emelkedett, boldog tudatállapotokat tapasztaltak meg, sohasem kellett orvost hívni hozzájuk, mert egymás meggyógyították.

Ahogy telt az idő, 1991-re az iskola teljesen átalakult, feltöltődött az isteni áldással, ami számtalan csodát hozott létre, a gyermekek mindenféle rendkívül mély tapasztalásokon estek át, az egész iskolát valami fantasztikusan szent és szeretetteli légkör töltötte be. Ahogy egyre nőtt az isteni áldás ereje, a gyermekek szülei közül sokan nem szimpatizáltak a gyermekeik tapasztalásai hallatán az eseményekkel és többen panaszt tettek Bhagavannál. Ekkor ő úgy döntött, hogy bezárja az iskolát és nyit egy központot, ahol elkezdheti a spirituális munkáját. Ekkor a folyamat intenzitása enyhült, a gyermekekkel sokkal kevesebb misztikus tapasztalás történt és megtartották az első programot az érdeklődő szülőknek.

Azok a diákok, akiknek a szülei támogatták Bhagavan munkáját, később az első tanítványaivá, szerzetesekké váltak, ők lettek később a mozgalom vezető tanítói (acharya-i). Először ők vitték az áldást Indiában kezüket az emberekre helyezve, közvetítve ezáltal az isteni erőt számukra. Majd amikor terjedni kezdett a jelenség, megalapították a 200 főből álló úgynevezett dasa-k, segítő szerzetesek önkéntes nőkből és férfiakból álló csoportját. Egyre nagyobb lett az érdeklődés, ezért több tábort is létrehoztak, ahol főleg indiaiaknak tartottak programokat, az isteni áldást közvetítve.

Majd eljött a pillanat, amikor a nyugati világ is befogadóvá kezdett válni az áldásra és az egyre nagyobb érdeklődésre való tekintettel Sri Amma és Sri Bhagavan megalapított az Egység Egyetemét 2002-ben a dél-Indiai Madrastól 80 km-re, Andra Pradesh tartomány Chittor megyéjében. Ez egy rendkívül speciális hely, a Föld energiavonalainak találkozási helye, ezért itt nagyon erősek a spirituális energiák. Ezen a területen kezdte el felépíteni Amma és Bhagavan az Egység Egyetemét és az Egység Templomát.

Image
Az indiai Egység Temploma
 
Itt folynak ma is az egység tanfolyamok nyugatiak számára is, akik napjainkban már a világ különböző országaiból utaznak ide, hogy részesüljenek ebben a csodálatos eseményben.
 
Image
Sri Amma és Bhagavan
 
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk