Menu Content/Inhalt
Főmenü > Életvitel, önismeret > Interjú Bognár Ágota kineziológus családállítóval
Interjú Bognár Ágota kineziológus családállítóval
ImageBognár Ágota az elsők között kezdett el foglalkozni kineziológiával. A családállítás módszerét  Dr. Arnold Polivkától (bécsi pszichológus, család- és rendszerállítás  oktató) sajátította el. Ezernél is több állítást dokumentált részletesen. „Neves névtelenségben” végzi a munkáját Pomázon - az igazi Mesterek rejtőzködve élnek.

Széles eszköztárral dolgozol, a családállítás mellett számos kineziológiai módszert, pránanadit, Bach- virágeszenciákat, vezetett meditációt, szakrális tisztítást is alkalmazol, amik remekül kiegészítik egymást. Mi alapján döntöd el, hogy mikor melyik módszer a legcélravezetőbb?


Ahogy a családfelállítás egész folyamata alatt, úgy a módszerek kiválasztásánál is az úgynevezett családi lélekre - más néven morfogenetikus mezőre - bízom magamat, ami az összetartozó lények közötti láthatatlan hálót jelenti. Én csak arra ügyelek, hogy végig központosítottak legyünk, és kapcsolatban maradjunk a Mezővel.

Kevesen ismerik az egyéni családállítást, ahol nem csoportban képviselőkkel folyik a munka, hanem papírlapok segítségével. Milyen esetekben jobb alkalmazni az egyéni módszert? Ha például olyan témához kér segítséget valaki, amit egy csoport előtt esetleg nem lenne bátorsága felvállalni?

Ez az egyik lehetséges ok. Egyéni foglalkozást szoktam javasolni akkor is, ha nem szívesen nyílik meg valaki mások előtt, esetleg ha alacsony az energiaszintje, vagy ha nagyon messzire került már valódi önmagától.

Nagy előnye az egyéni állításnak, hogy a kliens közvetlenül minden szereplő rezgését, érzését megtapasztalja az adott szituációban. Gyakran hallom azt a véleményt, hogy az egyéni állítás hatása gyengébb, mint a csoportos állításé. Mi erről a véleményed?

Minden módszernek vannak korlátai, előnyei és hátrányai. Azért sajátítottam el több módszert is, hogyha az egyikkel „falba” ütközöm, akkor egy másik átsegíthet az akadályon. Akkor azonban, ha valaki a saját dolgaira nehezen lát rá, inkább a családállítás csoportos módját javaslom.

Fontos feldolgozni a múltból hozott traumákat. Ugyanakkor a magunkon való dolgozás járhat szerinted azzal a veszéllyel, hogy folyamatosan újabb és újabb emlékeket ásunk elő, ahelyett hogy figyelmünket a Mostra, az örök jelen pillanatára összpontosítanánk?


A „magunkon dolgozni” kifejezés egy fáradságos, izzasztó útra utal, melyen én is jártam egy ideig. Most már inkább a „valódi önmagam megtalálásának” folyamatát és örömét szoktam átélni.

A múltba azok a „leszakadt én-részeink” rántanak, amelyeket még nem gyógyítottunk meg. Ha elmulasztjuk feldolgozni a múlt traumáit, akkor az élet újra és újra szembesít velük. Ha letagadjuk vagy eltitkoljuk a problémáinkat, a régi „sebeink” egy idő után nem fognak békén hagyni bennünket. Ha nem veszünk róluk tudomást, akkor majd esetleg az utódaink lesznek kénytelenek az általunk elnyomott, kirekesztett érzéseket átvenni. A lelkünk azért tépi fel újra és újra a régi „sebeket”, hogy esélyt adjon a begyógyításukra.

Ha elhisszük, hogy minden ember eredendően jó, akkor nem azért dolgozunk magunkon, hogy „megjavítsuk magunkat”, hanem csakis azért, hogy „lehántsuk” azokat a korlátozó rétegeket, amik rárakódtak arra a „drágakőre”, amik mi valójában vagyunk.

Arra azonban valóban nincs idő, hogy minden egyes „leszakadt én-részünkkel” egyenként foglalkozzunk, mert akkor állandóan a múltban élnénk. Számomra ezért olyan fontosak a csoport minden tagját érintő témákkal (pl. életfeladattal, fájdalommal, tettes-áldozat témakörrel) foglalkozó rendszerállítások (amiket én Tematikus állításoknak nevezek), mert ott számtalan sérült részünk nyer egyszerre gyógyulást úgy, hogy közben a tudatossági szintünk is hatalmasat emelkedik. Új összefüggéseket veszünk észre, az eddigi ismereteink pedig új értelmet nyernek.

Kezdő terapeutákat is tanítasz, miben tudsz leginkább segíteni nekik, hogy a kezdeti nehézségeken átlendüljenek?


A kezdőkkel való foglalkozást nem nevezném tanításnak, hanem inkább összehangolásnak. Abban segítek nekik, hogy összhangba kerüljenek a Mezővel, a klienssel és önmagukkal, hogy rátaláljanak a saját módszerükre. Talán a tanári múltamnak köszönhetem azt, hogyha állít vagy old valaki előttem, és elakad, akkor elég jól tudok neki segíteni abban, hogy ez legközelebb ne következzen be. Továbbá oldással és állítással feltárom azt, hogy mi akadályozza őt abban, hogy gyakorlottá és sikeressé váljon a „munkájában”. Arra buzdítok minden kezdőt, hogy sokat gyakoroljon, mert csak így szerezhet tapasztalatot.

A „Tudatosulás útja” című anyagomban pedig (iránytű gyanánt) tematikusan elrendezve több száz gyógyító mondatot gyűjtöttem össze.

Intuitív módon, teljes mértékben a Mezőre hangolódva vezeted az állításokat, és türelmesen hagyod kibontakozni annak a menetét. Gyakran már az állítást megelőző napokon kapsz információt a Mezőből. Hogyan fejlesztetted ezt a képességedet?

16 éve foglalkozom kineziológiával, 6 éve pedig családfelállítással. A gyakorlattal együtt nőtt az érzékenységem is. Gyakran segítettem magamon is az általam használt módszerekkel azért, hogy felkészülten tudjam majd segíteni a csoport minden tagját a saját útján. Ha ezzel az őszinte alázattal fordultam a Mező felé, akkor mindig kaptam tőle segítséget.

Táltosaink emléksúlyoknak hívták a térben lenyomatot hagyó (általában erőszakos cselekedetekhez kötődő) energiákat. A karmikus szálak pedig nemcsak emberekhez, hanem helyekhez is kapcsolódnak. A térnek is van emlékezete, ami kihathat az ott élőkre. Hogyan mentesíthetjük lakhelyünket az ilyen hatások alól?

Kialakítottam a tértisztításnak egy speciális fajtáját. Akkor, amikor a kliens már elég tudatos, és úgy érzem, hogy a problémája összefüggésben van a lakóhelye negatív energiáival, akkor kimegyek a helyszínre, és ott végzem el a tértisztítást, mely tartalmaz egy családfelállítást is. Az állításból kiderül az, hogy hogyan gyógyíthatjuk meg az ott jelenlévő emlékeket, energiákat.

Azt gondolom, hogy nem véletlen az, hogy ki hol lakik. A lakónak dolga az, hogy kitisztítsa az otthona energiáit. Ha pl. régi csatamezőn áll a háza, lehet, hogy ott ölték meg valaha őt, vagy ő ölt meg ott valaha valakiket. Vagy hasonló jellegű „sérülése” van neki is és a helynek is. Így azzal, hogy a helyet „gyógyítjuk”, az ő tettes és áldozat én-részei is gyógyulást nyerhetnek.

Gyakran előfordul, hogy a tisztítás után újból és újból visszatérnek az idegen energiák, amíg egy múltbéli kötődés nem került feloldásra. Mi ennek az oka?

Földi létünk célja az, hogy visszatérjünk tudatállapotunk teremtéskori állapotához. Ezt csak fokozatosan tudjuk elérni, egyszerre nem lehet, mert fontos, hogy közben feldolgozzuk az eddigi tapasztalatainkat is. De nem elég csak a testünket és az auránkat megtisztítani, mert rengeteg más részünk is van, és a káros energia bárhol jelentkezhet!

Ráadásul nem csupán másvalakitől eredhet, hanem saját magunktól is! Legtöbb ember szabotálja magát és a céljait. A lényeg az, hogy bármit is tettünk a múltban, akkor is szeressük, tiszteljük és fogadjuk el magunkat.

Bognár Ágota honlapja:
www.csaladkinez.kezdobetu.hu
Az interjút készítette: Szabó János http://hellingermodszer.blogspot.com/
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia