Menu Content/Inhalt
A Bhagavad-Gítá III.
Tizenegyedik fejezet - Az univerzális forma

Image1. vers Arjuna szólott: Hallottam tanításod a titkos lelki témákról, melyeket irántam való kedvességből mondtál el nekem. Illúzióm most szertefoszlott.

2. vers Óh, Lótuszvirág-szemű, részletesen hallottam Tőled minden élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, valamint kimeríthetetlen dicsőségedről.

3. vers Óh, minden személyiség legnagyobbja, óh, legfelsőbb forma, bár látom magam előtt valódi alakodat, mégis szeretném tudni, miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Szeretném megpillantani azon formádat!

4. vers Óh, Uram, misztikus képességek mestere, ha úgy gondolod, hogy képes vagyok meglátni univerzális formádat, akkor kérlek, mutasd meg nekem azt az Éned!

5. vers Szólt a Magasztos Úr: Kedves Arjunám, Prtha fia, lásd hát fenségem, a sok százezernyi, változó isteni formát, melyek sokszínűek, mint a tenger.

6. vers Óh, Bharaták legjobbja, lásd hát az Adityák és Rudrák különféle megnyilvánulásait, a Marutokat, a két Asvint, és a többi sok csodát, amit még senki sem látott, vagy hallott ezelőtt!

7. vers Óh, Álom Legyőzője, bármit is kívánj megtekinteni, azon nyomban megláthatod e testben. Ez az univerzális forma képes megmutatni neked mindazt, amit most kívánsz, s amit majd a jövőben akarsz. Ebben a formában minden teljes.

8. vers Isteni szemet adok neked, amellyel megpillanthatod misztikus fenségemet; anélkül nem láthatsz meg Engem.

9. vers Sanjaya szólt: Óh, király, így szólt a Legfelsőbb, a misztikus képességek Ura, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, majd megnyilvánította Arjunának univerzális formáját.

10-11. vers Arjuna végtelen sok szájat és szemet látott. A kép csodálatos volt. A formát isteni, vakító ékességek, felöltött fegyverek, és temérdek, rendezett öltözék díszítette. Teste illatos kenőcsökkel bekenve, gyönyörű virágfüzérekkel ékesítve. Az egész elragadó, mindenhová kiterjedő és végtelen volt.

12. vers Ha sok ezer Nap egyszerre lángolna fel az égen, az közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy univerzális formájának ragyogását.

13. vers És akkor Arjuna megláthatta a világegyetem sok ezer részre osztott, végtelen kiterjedéseit, mind egy helyen, az Úr univerzális formájában.

14. vers A zavart és megdöbbent Arjuna a csodálattól lenyűgözve, égnek álló hajjal, összetett kézzel tiszteletét kezdte ajánlani a Legfelsőbb Úrnak.

15. vers Arjuna szólt: Kedves Uram, testedben látom egybegyűlve az összes félistent és a különféle élőlényeket. Látom Brahmát, amint a lótuszvirágon ül, látom Sivát, valamint sok bölcset és isteni kígyót.

16. vers Óh, kozmosz Ura, univerzális testedben minden oldalról sok- sok vég nélkül kiterjedő formát, gyomrot, szájat és szemet látok. Mindezeknek nincs sem kezdete, sem vége, sem közepe.

17. vers Nehéz a különféle koronákkal, buzogányokkal és csakrákkal ékesített formádat nézni, mert vakítóan ragyog, mérhetetlen és izzó, mint a Nap.

18. vers Te vagy a legvégső cél, az univerzumokban a legkiválóbb, kimeríthetetlen, s a legősibb. Te vagy a múlhatatlan vallás fenntartója, az örökkévaló Istenség Személyisége.

19. vers Te vagy a kezdet, a közép és a vég nélküli forrás. Számtalan karod van, a Hold és a Nap nagy, végtelen számú szemeid közé tartozik. Látom, a szádból izzó láng lövell, s ragyogásod által melegíted ezt az egész univerzumot.

20. vers Habár egy vagy, kiterjedtél az égben, a bolygókban, s a köztük levő űrben egyaránt. Óh, Nagy Lélek, félelmetes formádat szemlélve látom, hogy mind a három bolygórendszer lakosai megzavarodtak.

21. vers Az összes félisten meghódol Előtted, s Beléd hatolnak. Nagyon félnek, s összetett kézzel védikus himnuszokat zengenek.

22. vers Csodálkozva szemlélnek Téged az Úr Siva különféle megnyilvánulásai, valamint az Adityák, a Vasuk, a Sadhyák, a Visvadevák, a két Asvin, a Marutok, az ősatyák, a Gandharvák, a Yaksák, az Asurák és a tökéletessé vált félistenek.

23. vers Óh, Hatalmas-karú, bolygóján az összes félisten zavartan szemléli számtalan arcod, szemed, karod, gyomrod, lábad és rettenetes fogaid. Én is megdöbbentem, akárcsak ők.

24. vers Óh, mindent-átható Visnu! Nem vagyok képes tovább fenntartani lelki egyensúmtalan arcod, szemed, karod, gyomrod, lábad és rettenetes fogaid. Félek eget betöltő, ragyogó színeid, valamint izzó szemeid és szájaid láttán. Én is megdöbbentem, akárcsak ők.

25. vers Óh, urak Ura, világok menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám! Lángoló halotti arcaid és félelmetes fogaid látványa elűzte lelki békémet, teljesen megzavarodtam.

26-27. vers Dhrtarastra összes fia, és a velük szövetséges királyok, Bhisma, Drona és Karna, valamint kiváló katonáink egytől- egyig a szájadba özönlenek. Borzadva látom, miként némelyikük koponyája szétmorzsolódik félelmetes, iszonyú fogaid között.

28. vers Mint folyók az óceánba, úgy ömlenek e harcosok lángoló szájaidba, hogy ott megsemmisüljenek.

29. vers Látom az embereket teljes sebességgel torkodba rohanni, miként az éjjeli lepkék is fejvesztetten a tűzbe szállanak.

30. vers Óh, Visnu, lángoló nyelveiddel minden irányban elpusztítasz mindenkit, s felmérhetetlen sugaraid beragyogják az univerzumot. Perzselvén a világot, Te jelen vagy mindenütt.

31. vers Óh, urak Ura, ily félelmetes forma, kérlek, áruld el nekem, ki vagy Te! Hódolatomat ajánlom Neked, s esedezem, légy kegyes hozzám! Küldetésedet nem ismerem, de vágyom arra, hogy halljak róla!

32. vers Szólt a Magasztos Úr: Idő vagyok, világok pusztítója. Azért jöttem, hogy az összes embert foglalkoztassam. Te és a többi Pandava kivételével mindkét fél harcosai meg fognak semmisülni.

33. vers Kelj fel hát, készülj a harcra! Óh, Savyasacin, virágzó királyságot fogsz élvezni ellenségeid legyőzése után. Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.

34. vers A hatalmas vitézek, mint például Drona, Bhisma, Jayadratha és Karna, már mind elpusztultak. Harcolj csak, s ne aggódj, győzedelmeskedni fogsz ellenségeid felett!

35. vers Így szólt Sanjaya Dhrtarastrához: Óh, király, Arjuna reszketett, midőn e szavakat hallotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, majd összetette kezét, s félelemmel telve, elcsukló hangon eképpen szólott:

36. vers Óh, Hrsikesa, Neved hallatára örömtelivé válik a világ, s így mindenki ragaszkodni fog Hozzád. A tökéletessé vált lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, míg a démonok szerteszét menekülnek. Mindez így van rendjén.

37. vers Óh, Nagylelkű, óh, Határtalan, miért ne ajánlják hát hódolatukat Neked, ki még Brahmánál is felsőbbrendű vagy? Te vagy az eredeti mester, óh, univerzum menedéke, legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest.

38. vers Te vagy az eredeti Személy, a Legfelsőbb Isten, a megnyilvánult kozmikus világ egyetlen oltalma. Tudsz mindent, s Te vagy mindaz, amit meg kell ismerni. Te felette állsz az anyagi kötőerőknek. Óh, végnélküli forma, Te hatod át az egész kozmikus megnyilvánulást.

39. vers Te vagy a levegő, a tűz, a víz, és Te vagy a Hold! Te vagy a Legfelsőbb Irányító, Te vagy a Brahma, a nagyatya. Ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked újra meg újra - ezerszeresen.

40. vers Hódolatom elölről, hátulról és minden oldalról! Óh, kötetlen erő, Te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent-áthatóként Te vagy a minden!

41-42. vers A múltban nem tudtam dicsőségedről, ezért csupán így szólítottalak: "Óh, Krsnám; óh, Yadavám; kedves barátom!" Kérlek, nézd el, bármit is tettem bolondságomban vagy szeretetemben! Tréfálkozván, sokszor voltam tiszteletlen Veled szemben, miközben együtt pihentünk, egy ágyban feküdtünk, vagy együtt ettünk; néha kettesben, néha pedig a többi barátunk előtt. Kérlek, bocsásd meg minden vétkem!

43. vers Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak, Te vagy az imádandó lelki tanítómester. Senki sem egyenrangú Veled, és senki sem válhat eggyé Veled. Mérhetetlen vagy a három világon belül.

44. vers Te vagy a Legfelsőbb Úr, aki minden élőlény számára imádandó. Ezért hát leborulok, hogy a tiszteletemet ajánljam, és kegyedért esedezem. Kérlek, nézd el, bármilyen hibát is követtem el Veled szemben, s légy türelmes hozzám, mint apa a fiához, barát a pajtásához, szerető a kedveséhez!

45. vers Boldog vagyok az eddig sohasem látott univerzális forma megtekintése után, de ugyanakkor félelem gyötri elmémet. Kérlek hát, részesíts kegyedben, s fedd fel ismét eredeti formádat, mint az Istenség Személyisége, óh, urak Ura, univerzum hajléka!

46. vers Óh, ezerkarú, óh, univerzális Úr, szeretnélek négykarú formádban látni, ékes sisakkal fejeden, kezeidben buzogányt, csakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot tartván. Nagyon vágyódom, hogy ebben a formádban lássalak!

47. vers A Magasztos Úr szólt: Kedves Arjunám, boldogan mutattam meg belső energiám által az univerzális formát. Előtted még senki sem látta ezt, a végtelent és vakítóan ragyogót.

48. vers Óh, Kuru harcosok legjobbja, előtted senki sem láthatta univerzális formámat, mert azt nem lehet megpillantani a Vedák tanulmányozásával, áldozatok végrehajtásával vagy hasonló cselekedetekkel. Egyedül te láthattad meg azt.

49. vers Az elméd nyugtalanná vált szörnyű arculatom láttán. Most legyen hát vége ennek! Kedves bhaktám, szabadulj meg minden aggodalomtól, hogy megbékélt elmével megpillanthasd a kívánt formát.

50. vers Sanjaya e szavakkal fordult Dhrtarastrához: Ezeket mondta Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Arjunának, majd nagylelkűen felfedte előbb a négykarú, végül a valódi, gyönyörűséges kétkarú formáját, ily módon lelkesítve a megrettent Arjunát.

51. vers Amikor Arjuna megpillantotta Krsnát eredeti formájában, így szólt: Látván emberhez hasonló, gyönyörű formád, elmém megnyugodott, s visszatért eredeti lelkiállapotom.

52. vers Szólt a Magasztos Úr: Kedves Arjunám, nagyon nehéz megpillantani ezt a formám, amit most látsz. Még a félistenek is állandóan lesik az alkalmat, hogy megláthassák ezt a számukra annyira kedves formát.

53. vers Amit most transzcendentális szemeddel felfogsz, azt nem lehet meglátni vagy megérteni csupán a Vedák tanulmányozásával, sem komoly vezeklések végzésével, sem adományozással, sem rituális imádattal. Az efféle folyamatok által lehetetlen eredeti formámban megpillantani Engem.

54. vers Óh, kedves Arjunám, ellenség fenyítője, csakis osztatlan odaadó szolgálat által lehet Engem igazán megérteni. Egyedül így lehet közvetlenül meglátni Engem, úgy, ahogyan előtted állok. Ily módon lehet csak behatolni a Rólam szóló tudás misztériumába.

55. vers Kedves Pandava, aki tiszta, odaadó szolgálatomban él, mentesen előző tetteinek szennyétől és az elmebeli spekulációtól, és barátja minden élőlénynek - az biztosan eljut Hozzám.

Tizenkettedik fejezet - Az odaadó szolgálat

1. vers Arjuna így kérdezett: Ki tekinthető tökéletesebbnek: aki mindig megfelelően imád Téged az odaadó szolgálatban, vagy aki a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádja?

2. vers A Magasztos Úr szólt: Aki elméjét személyes formámra rögzíti, s mindig nagy, transzcendentális hittel imád Engem, azt a legtökéletesebbnek tekintem Én.

3-4. vers De akik az érzékek szabályozásával, s azáltal, hogy egyenlőek mindenkivel szemben, teljesen az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s mindent-átható, felfoghatatlan és mozdulatlan, az ilyen személyek, akik mindenki jólétéért fáradoznak - végül is elérnek Engem.

5. vers Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsőbb személytelen, megnyilvánulatlan aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára.

6-7. vers Óh, Prtha fia, gyorsan megszabadítom a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.

8. vers Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.

9. vers Kedves Arjunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet eltérés nélkül Rám szögezni, akkor kövesd a bhakti- yoga szabályozó elveit. Ily módon majd felébred a vágy benned, hogy elérj Engem.

10. vers Ha nem tudod gyakorolni a bhakti-yoga szabályait, akkor próbálj csak Nekem dolgozni, mert ha Értem cselekszel, akkor majd eléred a tökéletes szintet.

11. vers Ha képtelen vagy ilyen tudatban dolgozni, akkor próbálj lemondani munkád minden gyümölcséről, s horgonyozz az önvalóban.

12. vers Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe. A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert ezáltal lelki nyugalomhoz jut az ember.

13-14. vers Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát, mentes a hamis egotól, azonos a boldogságban és boldogtalanságban, mindig elégedett, odaadó szolgálatban él, eltökélten igyekszik, elméje és értelme egyetértésben van Velem, s az Én bhaktám - az nagyon kedves Számomra.

15. vers Aki nem okoz problémát senkinek sem, az aggodalom nem zavarja, s változatlan úgy a boldogságban, mint a boldogtalanságban - az nagyon kedves Nekem.

16. vers Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, mentes minden fájdalomtól, s egy tettében sem törekszik a munka gyümölcsére - az nagyon kedves Nekem.

17. vers Az olyan bhakta, aki nem vonzódik az anyagi örömhöz, de nem is gyűlöl, nem bánkódik és nem vágyakozik, lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról - az nagyon kedves Nekem.

18-19. vers Aki egyenlő barátaival és ellenségeivel szemben, kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, jó és rossz hírben, mindig mentes az anyagi társulás szennyeződésétől, állandóan csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, és odaadó szolgálattal foglalja le magát - az nagyon kedves Nekem.

20. vers Az a bhakta, aki az odaadó szolgálat e maradandó útját járja, hittel szolgál, s Engem tekint legfelsőbb céljaként - az főleg nagyon kedves Nekem.

Tizenharmadik fejezet - A prakrti, a purusa és a tudat

1-2. vers Arjuna szólt: Kedves Krsna, szeretném megérteni a prakrtit, a purusát, a ksetrát, a ksetrajnát, a jnanát és a jneyamot. A Magasztos Úr így válaszolt: Óh, Kunti fia, az anyagi testet hívják ksetrának, ismerőjét pedig ksetrajnának.

3. vers Óh, Bharata leszármazottja, értsd meg, hogy szintén Én vagyok ksetrajna minden testben. Jnanának a testre, valamint annak birtokosára vonatkozó tudást hívják. Ez az Én véleményem.

4. vers Kérlek, halld most részletes leírásom a tett mezejéről, annak felépítéséről, változásairól, keletkezéséről, ismerőjéről és hatásairól.

5. vers A különféle bölcsek a Veda könyvekben [főleg a Vedanta- sutrában] írnak a tettek ismerőjéről és a tudásról, amely a tettek mezejéről szól, s ezt nagyon logikusan ok és okozatként mutatják be.

6-7. vers Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a megnyilvánulatlan, a tíz érzék, az elme, az öt érzéki tárgy, vágy, irtózat, boldogság, az aggregátum, a léttünetek és a meggyőződések - ezeket együttesen a tettek mezejének és visszahatásainak tekintik.

8-12. vers Alázatosság, büszkeség, erőszak nélküliség, béketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egotól, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása, nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam, elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás - ezt mind tudásnak nyilvánítom, az ezzel ellenkezőt pedig tudatlanságnak.

13. vers Most megmagyarázom a jneyamot, melynek ismeretével megízlelheted a halhatatlanságot, a kezdet nélkülit, a Nekem alárendeltet. Neve Brahman, vagyis lélek, s ez túl van az anyagi világ ok és okozat törvényén.

14. vers Mindenhová elnyúlnak karjai és lábai, arcai és szemei mindenhol jelen vannak, s mindent hall - így létezik a Felsőlélek.

15. vers A Felsőlélek az eredeti forrása minden érzéknek, ám ő mégis érzékek nélküli. Bár ő minden lény fenntartója, mégis kötetlen. A természet fölött áll, ugyanakkor az anyagi természet összes kötőerejének mestere.

16. vers A Legfelsőbb Igazság kívül is, belül is, a mozgóban és a mozdulatlanban is létezik. ő túl van a látás és a tudás anyagi érzékszervének hatalmán. Bár nagyon-nagyon távol van, mégis megtalálható mindenki közelében is.

17. vers Bár a Felsőlélek felosztottnak tűnik, valójában ez soha sincs így: ő egy. Habár valamennyi élőlény fenntartója, tudni kell Róla, hogy mégis ő az, aki elpusztít és megteremt mindent.

18. vers ő a fényforrása minden fénylő tárgynak, túl van az anyag sötétségén és megnyilvánulatlan. ő a tudás tárgya és célja. Mindenki szívében jelen van.

19. vers Összefoglalóan leírtam a tettek mezejét, a tudást, valamint a tudás tárgyát. Teljességében csak a bhaktáim érthetik meg ezeket, s így elérhetik az Én természetemet.

20. vers Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élőlények kezdet nélküliek. Változásaik, valamint a három kötőerő az anyagi természet termékei.

21. vers Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi tettnek és visszahatásnak, míg az élőlény a szenvedések és élvezetek okozója a világban.

22. vers Ily módon élvezi az anyagi világgal kapcsolatba került élőlény a természet három kötőerejének termékeit. A gunákkal való társulás következtében különféle fajokban születik meg, s hol jó, hol rossz éri őt.

23. vers Az anyagi testben van egy másik, egy transzcendentális élvező is - az Úr, a Legfelsőbb Birtokos, aki felülvigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit Felsőlélekként ismernek.

24. vers Aki megérti az anyagi természetről, az élőlényről és a természet kötőerőinek egymásra hatásáról szóló filozófiát, az biztosan felszabaduláshoz jut. Az ilyen személy nem fog újra megszületni ebben a világban, függetlenül a jelenlegi helyzetétől.

25. vers A Felsőlelket néhányan meditáció által, egyesek a tudás művelése révén, mások pedig a gyümölcsöző vágyaktól mentes munka segítségével látják meg.

26. vers Azután vannak olyanok is, akik másoktól hallottak a Legfelsőbb Személyről, s bár nem jártasak a lelki tudásban, elkezdték imádni őt. ők is túljutnak a halál birodalmán, s ezt éppen annak a képességüknek köszönhetik, hogy a hiteles forrásokra hallgattak.

27. vers Óh, Bharaták vezére, minden létező, mozgó és mozdulatlan egyaránt, csupán összetevője a tettek mezejének és az azt ismerőnek.

28. vers Aki minden testben látja az egyéni lelket kísérő Paramatmát, és aki megérti, hogy sem az egyéni lélek, sem pedig a Felsőlélek nem semmisül meg soha, az valóban lát.

29. vers Aki a Felsőlelket minden élőlényben, mindig, mindenhol egyenlőnek látja, az nem degradálódik elméje által, s így eléri a legvégső célt.

30. vers Aki látja, hogy minden tettet az anyagi természet alkotta test hajt végre, és az önvaló nem tesz semmit, az valóban lát.

31. vers Amikor a bölcs ember többé nem látja a különbségeket, melyek a különféle anyagi testeknek tudhatók be, akkor eljut a Brahman-felfogáshoz, s így meglátja, hogy az élőlények mindenhová elterjednek.

32. vers Az örökkévalóság látomásával rendelkezők tudják, hogy a lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a természet kötőerőin. Óh, Kunti fia, a lélek nem cselekszik soha, és nem is kötődik, habár kapcsolatban áll az anyagi testtel.

33. vers Finom fizikai természetéből adódóan az éter nem keveredik semmivel, bár mindent áthat. Hasonlóan, a lélek sem vegyül a testtel, bár abban foglal helyet.

34. vers Óh, Bharata fia, ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész testet a tudat sugaraival.

35. vers Aki tudatosan látja a különbséget a tettek mezeje és annak tulajdonosa között, s képes megérteni a felszabadulás folyamatát az anyagi kötelékek alól, az szintén eléri a Legfelsőbbet.

Tizennegyedik fejezet - Az anyagi természet három kötőereje

1. vers A Magasztos Úr szólt: Ismét kinyilvánítom neked ezt a legfelsőbb bölcsességet, a tudományok legkiválóbbját, melyet megismervén minden bölcs elérte a legmagasabb tökéletességet.

2. vers E tudásban biztos menedéket találván az ember elérheti a transzcendentális természetet, amely az Én természetemhez hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s az anyagi világ megsemmisülése sem fogja nyugtalanítani.

3. vers Óh, Bharata fia, a Brahmanként ismert teljes anyagállomány az anyaméh, amit Én termékenyítek meg, így adván lehetőséget az élőlénynek a születésre.

4. vers Óh, Kunti fia, tudni kell, hogy minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó Atya.

5. vers Óh, Erőskarú, az anyagi természet három kötőerőből áll: jóság, szenvedély és tudatlanság. Az élőlény alárendeltjévé válik e kötőerőknek, mihelyt kapcsolatba kerül az anyagi természettel.

6. vers Óh, Bűntelen, mivel tisztább a többinél, a jóság minősége ragyogó, és megszabadítja az embert a bűnös cselekedetek visszahatásaitól. A jóságban élők tudást fejlesztenek ki, de ez és a boldogság fogalma megköti őket.

7. vers Óh, Kunti fia, tudd meg, hogy a szenvedély minősége a vég nélküli vágyból és kéjből születik, ezért az anyagi, gyümölcsöző tettekhez köti az embert.

8. vers Óh, Bharata fia, tudd meg hát, hogy a tudatlanság okozza az élőlények illúzióját. E kötőerőnek elmezavar, tunyaság és alvás az eredménye - így ejti rabul a feltételekhez kötött élőlényeket.

9. vers A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a tett gyümölcseihez, a tudatlanság pedig az elmezavarhoz láncolja az embert.

10. vers Óh, Bharata, néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az elsőbbségért.

11. vers A jóság kötőereje akkor tapasztalható, amikor a test minden kapuját tudás ragyogja be.

12. vers Óh, Bharaták vezére, ha a szenvedély minősége van növekvőben, akkor erős ragaszkodás, féktelen vágy, bujaság és intenzív törekvés jelentkezik.

13. vers Óh, Kuruk öröme, a tudatlanság gyarapodásával elmezavar, illúzió, tétlenség és sötétség nyilvánul meg.

14. vers Ha valaki a jóság kötőerejében hal meg, akkor a tisztább felsőbb bolygókra jut.

15. vers A szenvedély minőségében távozó a munka gyümölcséért dolgozók között fog megszületni, aki pedig a tudatlanság kötőerejében hal meg, az az állatok világában születik újra.

16. vers A jóság kötőerejében cselekedvén megtisztul az ember. A szenvedély minőségében végzett munka szenvedést, a tudatlanságban végrehajtott tett pedig ostobaságot eredményez.

17. vers A jóság kötőerejéből igazi tudás keletkezik, a szenvedélyéből kapzsiság és fájdalom, a tudatlanságéból ostobaság, elmezavar és illúzió.

18. vers A jóság minőségében élők fokozatosan felfelé, a felsőbb bolygók irányába haladnak. Akiket a szenvedély köteléke jellemez, azok a földi bolygókon élnek, a tudatlanság rabjai pedig a pokoli világokba jutnak.

19. vers Lelki természetemet akkor értheted majd meg, amikor az összes tettben csak az anyagi természet kötőerőinek működését látod, s azt, hogy a Legfelsőbb Úr e kötőerők fölött áll.

20. vers Ha a megtestesült lény képes túljutni e három kötőerőn, akkor megszabadulhat a születéstől, haláltól, öregségtől és a velük járó fájdalmaktól, s élvezheti a lelki élet nektárját még ebben az életben.

21. vers Arjuna kérdezett: Óh, kedves Uram, milyen jelekről ismerhetjük fel azt, aki a három kötőerő felett áll? Miképpen viselkedik az ilyen személy, s hogyan jut túl az anyagi természet kötőerőin?

22-25. vers A Magasztos Úr így válaszolt: Óh, Pandava, az olyan emberről mondják azt, hogy túljutott az anyagi természet kötőerőinek hatáskörén, aki nem gyűlöli a jelenlevő ragyogást, ragaszkodást, s illúziót, de nem is vágyik utánuk, ha nincsenek jelen; semleges, mert túl van a kötőerőkön; mindig rendíthetetlen marad, mert tudja, hogy csupán a kötőerők működnek; ugyanúgy tekint az örömre és a fájdalomra; egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és az aranyrögöt; bölcsen egynek véli a dicséretet és a bírálatot; változatlan a becsben és a becstelenségben egyaránt; a barátot is és az ellenséget is ugyanúgy kezeli, és felhagyott minden gyümölcsöző próbálkozással.

26. vers Aki teljesen az odaadó szolgálattal foglalja le magát, és nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így elér a Brahman síkjára. 27. vers Én vagyok a hajléka a személytelen Brahmannak, amely halhatatlan, elpusztíthatatlan, örök, és aminek a végső boldogság az igazi természete.
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk